Nézem ezt a nagy média tájfunt, amit Orbán Viktor miniszterelnök EU-s beszédei keltettek. Nem akarom most azt fejtegetni hogy igaza van-e vagy nem, azt sem hogy jogos-e a kritika, sem semmi ilyet. De azt igen, hogy megvilágított számomra az eseménysort, egy gondolatot. Nagyban segített még Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin is. Meghatározta nekem a két végletet.

Három definíció:
1. harácsoló - az ideológiáját vesztett ember, aki nem az eszmét, hanem a zsákmányt félti,
2. önimádó – elájulva az európai civilizáció eredményeitől keresi a saját útját, és eközben nem látja mennyire létért már erről az útról saját nagyságának csodálata miatt,
3. gyűlölködő – csak a gyűlölet élteti, nem számít más csak utálni (majdnem mindegy kit).

Aki ezeket a szavakat az eredeti politikai értelemben használja és értelmezi, az el fog tévedni a sorok között. Itt minden politikai oldaltól elvonatkoztatva használom ezeket a szavakat. Nem jobb-, vagy bal oldal kérdése ez, hanem emberi jellemeké. Akkor miért használom ezeket a szavakat? Mert hűen tükrözik azokat, akikről értekezek. Sok olyan gondolat kezdődik így: az embereket ... részre lehet osztani. Sok részre, sok jellemző alapján. Én azt a tulajdonságot nézem most, ahogy magukhoz és a világhoz viszonyulnak. nem állítok fel rangsor, nem állítom egyikről sem, hogy ilyen-vagy-olyan. Nem ez izgat. Azt találom érdekesnek és szellemileg motiválónak ahogy a generációk konfliktusi után a civilizációk összecsapása lassan megkezdődik. És ebben az egyik kontinens milyen résztvevőkkel lesz jelen. Nem akarok politikát keverni ebbe, nem is illendő, mert ez ezen túlmutat.

2012 az átalakulás éve lesz, függetlenül a majáktól is. Eljött (láthatóan) az a kor, amikor az egyes tengelyek az egymás ellen való harcuk közben – kétfrontos háborúszerűen – kénytelenek lesznek saját belső szakadásukat is végignézni – tehetetlenül. Európában is fellelhető ez a szakadás. Harácsolók, önimádók és gyűlölködők keresik az érvényesülés útját, de főleg a hatalomba vezető utat.

Harácsolók vannak pártoktól függetlenül sok helyen, akik már összerabolták amit akartak, ragaszkodnak is hozzá foggal-körömmel. Ebben benne van az IMF-től a pártok vezérein át sok nyomorult szellemi törpe. Nincsenek itt már ideológiai elvek, se akarat a világgal kapcsolatban. A romokon is van mit begyűjteni, és ők teszik is. Ideológiamentes szabadrablók. Nekik a legjobb a buta érdekek és akaratok nélküli arctalan tömeg, akik irányíthatóak és kiszolgáltatottak. Akiknek nem kell semmi csak ne bántsák, legyen meg a napi kis betevő, még a vallásról is lemondunk, csak mondják meg merre kell menni. Kimittud generáció, Vittesek... Nincsenek álmok, vágyak, elvek, csak baj ne legyen...

Önimádók is szép számmal szaladgálnak fel és alá. Csupa fiatal, agilis trendi arc, akiknek egyértelműen a státusz a lényeg. Mi európaiak..., mi a demokrácia és az egyetemes értékek őrzői... Micsoda álnok hazugság. A demokrácia álcáján keresztül imádják magukat, de sajnos nárcizmusuk pont oda vezet, mint halhatatlan görög névadójuknak. Csak ezzel egy olyan esélyt játszanak el, amely nem csak az övék! Ha létezik jövője a világnak biztosan a demokráciában keresem, de hogyan, ha közben ezeket a legényeket kerülgeti az ember? (Szándékosan legényeket mondok mert a nagy demokrata elvek annyira sem érvényesülnek hogy a nemi arányok korrektek legyenek köztük.) Az sem jó ha ragaszkodnál az alap értékekhez, mert ezzel lelepleződik a közös hazugság, vagyis hogy a demokrácia a miénk! Nem osztozik benne a sok remek titán akármilyen sehonnai melóssal, sem a bevándoró feketékkel. Le is nézik őket nagyon nagyon, mert ők vagy egyáltalán nem, vagy csak kicsit európaiak, aljanépség. Autója is régi, elvei is avíttosak, nem síel, nem tőzsdézik. Szeretik bennünk hogy ideológiák mentén még most is képesek vagyunk nagyon lelkesedni. Mindegy, hogy keresztes háborúról van szó vagy Afganisztán megszállásáról, lényeg hogy lelkesedni tudjon érte, mellét feszítse a jól beadagolt ideológiai büszkeség és élni-halni akarjon érte. Szerencsére megvannak a hívószavak amikre ugrik a jó szántóvető, és szolgálja önnön nagyságát, EURÓPA hírét, és rég elvesztett erejét, büszkeségét. Vagyis engem...

Gyűlölködőnek lenni a legkönnyebb ma már. Ide aztán nem köll semmi más csak egyszerűnek kell lenni. Alap értéke az utálat. Belső fűtöttsége mindehol megnyilvánul. Európai Parlamentben, honi parlamentben, utcán. Erős ő mit a bivaly, és olyan okos is. Találtak maguknak valami ellenséget, akit nem legyőzni kell, negligálni, elkeríteni vagy bármi, hanem meg kell ölni! Mint Frank Drebint. Pusztulnia kell a veszettjének, durván erőszakosan mindenki előtt és én majd rálépek a hullájára. Az mindegy hogy ideológia, bőrszín, hit vagy bármi más alapján választja ki áldozatát – meg tök mindegy is. A lényeg hogy akit választott az utálható legyen szívből, bugyborékolóan.

Miért definiáltam őket? Mert ebből kell kihozni amit lehet. Ők az alapanyag, és miközben egymást ölik a semmin, a világ sodródik a katasztrófa felé. Én nem tudom hogy lehet-e más a politika és a közélet, mint ilyen. Nyilván igen. De ki fogja megalapítani. Mert a sok nyavalyás annyira körbe vette magát, hogy a közelükbe sem lehet érni. Nem vagyok forradalmár, de azt nagyon remélem, hogy hamar máglyát rakunk a mieink nagy részéből a Kossuth téren... – képletesen szólva. Vajon a mi népünk, akik aztán tényleg egy rebellis fajta vagyunk, mikor unja ezt meg? Most látok egy áramlatot erre (megint politikai oldaltól függetlenül) de vajon lesz-e elég spiritusz bennünk, hogy ez kinőjön odáig hogy mélyreható változást hozzon?

Láthatóan a kontinensen egyre sűrűbben jelentkeznek a bomlás jelei. De ez persze egyben lehetőség is valami újra. A történelem során láttunk már sok ilyet, látjuk is a következményeit, mikor egy birodalom felbomlik, a helyén mi épül és hogyan. De milyen lenne ha a meglévő polgári megmozdulások alakítanák a bomlást? És vajon elég érett-e a nép, hogy levezényeljen egy ilyet?

Pedig ezt hamar megtudjuk, mert az tisztán látszik hogy a válságainkat (erkölcsi, gazdasági, politikai, környezeti stb) ezek a regnáló formák okozták. J'accusse! Vádolom őket a kontinens tönkretételével, az emberek kihasználásával és tévútra vezetésével. Vádolom őket a gyűlölködés felerősítésével, az emberek megosztásával és az Európai Egyesült Államok eszméjének megalázásával! Eljön ám nagyon hamar, egy pillanat, amikor az itt élők fellépnek ez ellen. Váratlanul, mint például '56-ban. Előtte egy héttel még senki nem sejtette mi lesz itt, és tessék...

Ezért felteszem utolsó poetikus kérdésemet: amikor eljön a pillanat, akkor ki leszel te? Résztvevő, alakító, vagy csak partvonalról beugató drukker...?