Az mostanra mindenki számára egyértelmű lehet, hogy a világ nem tud kilépni saját árnyékából. Újra és újra elkövetjük ugyanazon hibákat, és nem tanulunk belőle sosem, meg nem is akarunk. Itt a szomszédban is újra csak az történik ami eddig már sokszor a történelemben, de mostanra már a közvélemény felkészültebb. Nem a zárt megbeszéléseken, nem titkos paktumokon múlik a jövő, hanem nyilvánosan zajlik minden. Tavaris Putyin, a magával játszó Európa, és Uncle Sam újra csak leszarta a kalapácsnyelet.

Az Európai Unió (nonszensz módon az Egyesült Államokkal tandemben) elvileg békés együttélést szeretne Oroszországgal, de totál egyértelmű, hogy itt is csak a gazdasági érdekszférákról van szó. Amíg a status quo fennáll, és senki sem sérti a másik érdekeit, addig lehetséges a látszólagos béke. Oroszország, amely nemsokára ismét felveszi a Szovjetunió nevet észrevette a nyilvánvalót, hogy Európa nem csak legyengült, de impotensé is vált. Lassan de biztosan visszatért a jól bevált komcsi idők stílusához, amit Európa és Amerika bágyadt apátiával szemlél. Amíg nem ad okot az orosz medvebátyuska a konfliktusra (most Grúzia esetét hagyjuk), addig mi bénázunk a saját gazdasági bajunkkal, ők meg felkészülnek. De láthatóan nincs konfliktus.

Petar Pismestrovic karikatúrája

Ebbe a patyomkin-szivárványba húztak bele egy szarszínű csíkot az ukrán kozákok. Kihaladtak erős izgalomban a Majdanra, és a kezdeti céljukat kissé módosítva felborították a látszólagos békét. Ki gondolta volna, hogy ebből a kis helyi konfliktusból egy civilizációs probléma lesz? Nagyobbat haraptak, mint amit le tudnak nyelni. Ez pedig nem az ő gondjuk, mert mostanra már nekünk is leesett a tantusz, hogy ebből mi sem jöhetünk ki jól.

Lényegileg kicsúszott az irányítás mindenki kezéből. Ez a káosz helyzet valójában mindenkinek kedvez, leszámítva az ukránokat. Pechjükre, sem az Uniótól sem a szovjetektől nem várhatnak semmi jót. Mi nem segítünk, mert abban nincs biznisz, az oroszok meg csak tankokkal tudnak tárgyalni. Lényegileg átengedtük Ukrajnát annak, akinek csak kell, hogy az ott kialakult konfliktust felhasználva végre valahára megint lehessen hidegháborúzni.

Röhej, de még ma is az a generáció uralja a világot, akik az előző hidegháború alatt nőttek fel. Nem is ismernek semmi mást, ezért az azóta eltelt időszakban nem találták a helyüket. Ahogy mondják: akinek csak kalapács van a kezében, mindent szögnek néz. Magasról tesznek arra, hogy elmúlt felettük az idő, leboltolják egymás között, hogy ki, melyik térséget sipolyozhatja üzletszerűen. 

Így járunk most is, újra kialakul a vasfüggöny, csak most nem Magyarország nyugati határán, hanem a keletin. Hogy ezzel mit kezdünk az egy másik brosúra...