Utolsó kommentek

Címkék

alkohol (1) anorexia (2) arzén (1) auchan (1) bambi (1) bánó andrás (1) batiz (1) bbc (2) begium (1) bicikliut (1) BKK (1) bkv (1) budai bernadett (1) budapest (3) búzaégetés (1) cigány (2) coca cola (1) csernobil (1) daniel pipes (1) danks (1) daróczi (1) da vinci (1) demcsák zsuzsa (1) demszky (1) dinnye (1) dopping (1) drog (1) dr frank schirrmacher (1) dugó (1) egyszarvú (1) élelmiszerfegyver (1) előfizetés (2) elöregedés (1) európai parlament (4) eurovízió (2) félelem (4) felvonulás (1) fénykép (1) fóbia (2) foci eb (1) fodor gabor (1) fogkrém (1) fogselyem (1) fogyás (2) főváros (3) friderikusz (1) gellért tér (1) globalizáció (5) google (1) gorbacsov (2) grúzia (1) gyilkosság (1) gyorskaja (1) gyurcsány ferenc (2) gyurma (1) háború (4) haiti (1) hajdú péter (1) hamburger (1) hamisítás (4) hasonmás (1) hidegháború (1) hírek (1) holdraszállás (1) honduras (1) hűtővíz (1) ingyen kenyér (1) internet (1) i jános pál (1) jános pál pápa (1) kávé (1) kerekpar (2) kerékpárosok (2) kgb (3) kim dzsong il (1) kisebbség (2) konspi vizuál (2) könyvajánló (1) kőolaj (1) kormányzati negyed (1) közvélemény kutatás (1) lapszemle (6) lenin (1) london (1) margit híd (1) marsi élet (1) maszkos ferfi (1) média (2) mekka kóla (1) melegek (2) merénylet (3) mérgezés (1) metró (2) mobil (2) napóleon (1) navracsics tibor (1) nol (1) norbi (1) obama (1) olimpia (4) olvasoi level (1) orban viktor (1) oroszország (1) összeesküvés (6) pálffy istván (1) para (1) parkolasi cegek (2) peking (1) pekingi olimpia (1) penny (1) pláza (1) politikai korrektség (5) putyin (1) rakpart (1) retusálás (1) roma (1) sándor (1) sivatag (1) skynet (1) slota (1) stohl andrás (1) szabotázs (5) szabó pál (1) szakadás (1) szdsz (2) szegénység (1) széles gabor (1) szíjjártó péter (1) szóvivó (1) szóvivő (1) térképészet (1) terror (1) tévé (1) time magazin (1) torgyán józsef (1) toroczkai (1) történelem (1) Ukrajna (1) unikornis (1) városligeti tó (1) vatikán (2) viaszbábú (1) viktortotó (1) világbank (2) vodka (1) vörös tér (1) wada (1) web 3.0. (1) Címkefelhő

Gombok

A '90-es évek hősei a levesben vannak

2012.09.17. 16:06 -

Szólj hozzá!

Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyapálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellett megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval… Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ez az egyik legnagyobb összeesküvés a világon, mert ebben szinte mindenki benne van. Tevékenyen. Mert hiába gondoljuk azt, hogy ezek minket nem érintenek és ez valaki más problémája, de végeredményben mi magunk is elfogadjuk ezt a helyetet. Nincs senki aki kivonná magát ez alól és ezzel támogatja is mindezt. Nem a mértéktelen vásárlási szokásokról beszélek, hanem arról, hogy olyan dolgokat vetetnek meg velünk amire nincs is igazából szükségünk. Ráadásul hamar elfogadjuk a tényt, hogy ezek nélkül nem is tudnánk élni. Erre szükség van mert... és jönnek az érvek, hogy mert a gyerek, az egészség stb. De vajon ez mire szolgál és hova vezet?

Jankovics Marcell mondta egyszer, hogy az ember annyira elkényelmesedett már a történelem során, hogy ma már az alapvető szükségleteit sem tudná magától előteremteni. Vagy a szolgáltatóipar nélkül életben maradni.

Mindezek mellé pedig felmerül a tudatos elkényelmesítésünk mellé társuló elértéktelenedés, magányosság és apátia. Devalválódtak azok a kifejezések amik régen összetartották a társadalom szövetét. Így történhetett talán, hogy elfelejtettünk hinni magunkban és normálisban. Mert a felsorot tények még oda tartoztak. És akkor még mi is. Ma pedig 1 millió alatt nincs lakodalom, és egy gyerek születése előtt kiszámolják az érintett felek mennyibe fog kerülni (forint/koponya) mire elég felnőtt lesz, hogy eltartsa magát...

A bejegyzés trackback címe:

https://konspiradio.blog.hu/api/trackback/id/tr954783627

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.