Utolsó kommentek

Címkék

alkohol (1) anorexia (2) arzén (1) auchan (1) bambi (1) bánó andrás (1) batiz (1) bbc (2) begium (1) bicikliut (1) BKK (1) bkv (1) budai bernadett (1) budapest (3) búzaégetés (1) cigány (2) coca cola (1) csernobil (1) daniel pipes (1) danks (1) daróczi (1) da vinci (1) demcsák zsuzsa (1) demszky (1) dinnye (1) dopping (1) drog (1) dr frank schirrmacher (1) dugó (1) egyszarvú (1) élelmiszerfegyver (1) előfizetés (2) elöregedés (1) európai parlament (4) eurovízió (2) félelem (4) felvonulás (1) fénykép (1) fóbia (2) foci eb (1) fodor gabor (1) fogkrém (1) fogselyem (1) fogyás (2) főváros (3) friderikusz (1) gellért tér (1) globalizáció (5) google (1) gorbacsov (2) grúzia (1) gyilkosság (1) gyorskaja (1) gyurcsány ferenc (2) gyurma (1) háború (4) haiti (1) hajdú péter (1) hamburger (1) hamisítás (4) hasonmás (1) hidegháború (1) hírek (1) holdraszállás (1) honduras (1) hűtővíz (1) ingyen kenyér (1) internet (1) i jános pál (1) jános pál pápa (1) kávé (1) kerekpar (2) kerékpárosok (2) kgb (3) kim dzsong il (1) kisebbség (2) konspi vizuál (2) könyvajánló (1) kőolaj (1) kormányzati negyed (1) közvélemény kutatás (1) lapszemle (6) lenin (1) london (1) margit híd (1) marsi élet (1) maszkos ferfi (1) média (2) mekka kóla (1) melegek (2) merénylet (3) mérgezés (1) metró (2) mobil (2) napóleon (1) navracsics tibor (1) nol (1) norbi (1) obama (1) olimpia (4) olvasoi level (1) orban viktor (1) oroszország (1) összeesküvés (6) pálffy istván (1) para (1) parkolasi cegek (2) peking (1) pekingi olimpia (1) penny (1) pláza (1) politikai korrektség (5) putyin (1) rakpart (1) retusálás (1) roma (1) sándor (1) sivatag (1) skynet (1) slota (1) stohl andrás (1) szabotázs (5) szabó pál (1) szakadás (1) szdsz (2) szegénység (1) széles gabor (1) szíjjártó péter (1) szóvivó (1) szóvivő (1) térképészet (1) terror (1) tévé (1) time magazin (1) torgyán józsef (1) toroczkai (1) történelem (1) Ukrajna (1) unikornis (1) városligeti tó (1) vatikán (2) viaszbábú (1) viktortotó (1) világbank (2) vodka (1) vörös tér (1) wada (1) web 3.0. (1) Címkefelhő

Gombok

Kommunisták, demokraták, nácik - filozófiai értelemben

2012.01.21. 18:12 -

Szólj hozzá!

Nézem ezt a nagy média tájfunt, amit Orbán Viktor miniszterelnök EU-s beszédei keltettek. Nem akarom most azt fejtegetni hogy igaza van-e vagy nem, azt sem hogy jogos-e a kritika, sem semmi ilyet. De azt igen, hogy megvilágított számomra az eseménysort, egy gondolatot. Nagyban segített még Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin is. Meghatározta nekem a két végletet.

Három definíció:
1. harácsoló - az ideológiáját vesztett ember, aki nem az eszmét, hanem a zsákmányt félti,
2. önimádó – elájulva az európai civilizáció eredményeitől keresi a saját útját, és eközben nem látja mennyire létért már erről az útról saját nagyságának csodálata miatt,
3. gyűlölködő – csak a gyűlölet élteti, nem számít más csak utálni (majdnem mindegy kit).

Aki ezeket a szavakat az eredeti politikai értelemben használja és értelmezi, az el fog tévedni a sorok között. Itt minden politikai oldaltól elvonatkoztatva használom ezeket a szavakat. Nem jobb-, vagy bal oldal kérdése ez, hanem emberi jellemeké. Akkor miért használom ezeket a szavakat? Mert hűen tükrözik azokat, akikről értekezek. Sok olyan gondolat kezdődik így: az embereket ... részre lehet osztani. Sok részre, sok jellemző alapján. Én azt a tulajdonságot nézem most, ahogy magukhoz és a világhoz viszonyulnak. nem állítok fel rangsor, nem állítom egyikről sem, hogy ilyen-vagy-olyan. Nem ez izgat. Azt találom érdekesnek és szellemileg motiválónak ahogy a generációk konfliktusi után a civilizációk összecsapása lassan megkezdődik. És ebben az egyik kontinens milyen résztvevőkkel lesz jelen. Nem akarok politikát keverni ebbe, nem is illendő, mert ez ezen túlmutat.

2012 az átalakulás éve lesz, függetlenül a majáktól is. Eljött (láthatóan) az a kor, amikor az egyes tengelyek az egymás ellen való harcuk közben – kétfrontos háborúszerűen – kénytelenek lesznek saját belső szakadásukat is végignézni – tehetetlenül. Európában is fellelhető ez a szakadás. Harácsolók, önimádók és gyűlölködők keresik az érvényesülés útját, de főleg a hatalomba vezető utat.

Harácsolók vannak pártoktól függetlenül sok helyen, akik már összerabolták amit akartak, ragaszkodnak is hozzá foggal-körömmel. Ebben benne van az IMF-től a pártok vezérein át sok nyomorult szellemi törpe. Nincsenek itt már ideológiai elvek, se akarat a világgal kapcsolatban. A romokon is van mit begyűjteni, és ők teszik is. Ideológiamentes szabadrablók. Nekik a legjobb a buta érdekek és akaratok nélküli arctalan tömeg, akik irányíthatóak és kiszolgáltatottak. Akiknek nem kell semmi csak ne bántsák, legyen meg a napi kis betevő, még a vallásról is lemondunk, csak mondják meg merre kell menni. Kimittud generáció, Vittesek... Nincsenek álmok, vágyak, elvek, csak baj ne legyen...

Önimádók is szép számmal szaladgálnak fel és alá. Csupa fiatal, agilis trendi arc, akiknek egyértelműen a státusz a lényeg. Mi európaiak..., mi a demokrácia és az egyetemes értékek őrzői... Micsoda álnok hazugság. A demokrácia álcáján keresztül imádják magukat, de sajnos nárcizmusuk pont oda vezet, mint halhatatlan görög névadójuknak. Csak ezzel egy olyan esélyt játszanak el, amely nem csak az övék! Ha létezik jövője a világnak biztosan a demokráciában keresem, de hogyan, ha közben ezeket a legényeket kerülgeti az ember? (Szándékosan legényeket mondok mert a nagy demokrata elvek annyira sem érvényesülnek hogy a nemi arányok korrektek legyenek köztük.) Az sem jó ha ragaszkodnál az alap értékekhez, mert ezzel lelepleződik a közös hazugság, vagyis hogy a demokrácia a miénk! Nem osztozik benne a sok remek titán akármilyen sehonnai melóssal, sem a bevándoró feketékkel. Le is nézik őket nagyon nagyon, mert ők vagy egyáltalán nem, vagy csak kicsit európaiak, aljanépség. Autója is régi, elvei is avíttosak, nem síel, nem tőzsdézik. Szeretik bennünk hogy ideológiák mentén még most is képesek vagyunk nagyon lelkesedni. Mindegy, hogy keresztes háborúról van szó vagy Afganisztán megszállásáról, lényeg hogy lelkesedni tudjon érte, mellét feszítse a jól beadagolt ideológiai büszkeség és élni-halni akarjon érte. Szerencsére megvannak a hívószavak amikre ugrik a jó szántóvető, és szolgálja önnön nagyságát, EURÓPA hírét, és rég elvesztett erejét, büszkeségét. Vagyis engem...

Gyűlölködőnek lenni a legkönnyebb ma már. Ide aztán nem köll semmi más csak egyszerűnek kell lenni. Alap értéke az utálat. Belső fűtöttsége mindehol megnyilvánul. Európai Parlamentben, honi parlamentben, utcán. Erős ő mit a bivaly, és olyan okos is. Találtak maguknak valami ellenséget, akit nem legyőzni kell, negligálni, elkeríteni vagy bármi, hanem meg kell ölni! Mint Frank Drebint. Pusztulnia kell a veszettjének, durván erőszakosan mindenki előtt és én majd rálépek a hullájára. Az mindegy hogy ideológia, bőrszín, hit vagy bármi más alapján választja ki áldozatát – meg tök mindegy is. A lényeg hogy akit választott az utálható legyen szívből, bugyborékolóan.

Miért definiáltam őket? Mert ebből kell kihozni amit lehet. Ők az alapanyag, és miközben egymást ölik a semmin, a világ sodródik a katasztrófa felé. Én nem tudom hogy lehet-e más a politika és a közélet, mint ilyen. Nyilván igen. De ki fogja megalapítani. Mert a sok nyavalyás annyira körbe vette magát, hogy a közelükbe sem lehet érni. Nem vagyok forradalmár, de azt nagyon remélem, hogy hamar máglyát rakunk a mieink nagy részéből a Kossuth téren... – képletesen szólva. Vajon a mi népünk, akik aztán tényleg egy rebellis fajta vagyunk, mikor unja ezt meg? Most látok egy áramlatot erre (megint politikai oldaltól függetlenül) de vajon lesz-e elég spiritusz bennünk, hogy ez kinőjön odáig hogy mélyreható változást hozzon?

Láthatóan a kontinensen egyre sűrűbben jelentkeznek a bomlás jelei. De ez persze egyben lehetőség is valami újra. A történelem során láttunk már sok ilyet, látjuk is a következményeit, mikor egy birodalom felbomlik, a helyén mi épül és hogyan. De milyen lenne ha a meglévő polgári megmozdulások alakítanák a bomlást? És vajon elég érett-e a nép, hogy levezényeljen egy ilyet?

Pedig ezt hamar megtudjuk, mert az tisztán látszik hogy a válságainkat (erkölcsi, gazdasági, politikai, környezeti stb) ezek a regnáló formák okozták. J'accusse! Vádolom őket a kontinens tönkretételével, az emberek kihasználásával és tévútra vezetésével. Vádolom őket a gyűlölködés felerősítésével, az emberek megosztásával és az Európai Egyesült Államok eszméjének megalázásával! Eljön ám nagyon hamar, egy pillanat, amikor az itt élők fellépnek ez ellen. Váratlanul, mint például '56-ban. Előtte egy héttel még senki nem sejtette mi lesz itt, és tessék...

Ezért felteszem utolsó poetikus kérdésemet: amikor eljön a pillanat, akkor ki leszel te? Résztvevő, alakító, vagy csak partvonalról beugató drukker...?

– Anyu! Nem megyek külföldre dolgozni!!

2012.01.21. 17:34 -

444 komment

Ott sincs semmi.

 

Mostanában sokszol olvasom itt-ott, hogy itt már nem lehet élni, ergo menni kell innen el. De hova? Arra mindenkinek van egy ötlete. De megéri? Szerintem nem.

Előre bocsátva, hogy nyilván nem tudok minden ország helyzetéről mindent, de amiket hallok ismerősöktől most összegereblyézem itt. Szóval elmenni nagy ötlet, mert már régen is minden inast elküldtek kicsit külföldre világot látni. Ezt én most is helyeslem, ennek rengeteg oka van (Gyurcsány testvér is megmondta mi legyen, a miniszterelnök szóvivője is erre sarkall bármikor meglátom, szóval nagy az egyetértés...). De amit mostanában gondolunk erről merőben más, mint évtizedekkel, századokkal ezelőtt. Ma azért mennénk el, mert ott rengeteget lehet keresni. Az itteninek a többszörösét – ez mondjuk tény. De! Azért az egyenletből ne felejtsük ki a másik oldalt is.

Én az elmúlt hét hónapot töltöttem Írországban, élményeim nagyja innen van. Én is elkövettem az alapvető hibákat, amiket minden küldöldre költöző elkövet, ha bevallja ha nem.
1. azt gondoltam egyszerűbb lesz mint itthon,
2. izgalmasnak és pezsgőnek láttam ami rám vár,
3. azt hittem kezdhetem új lappal.
Ezek egyike sem igaz sajnos, mert ott sem egyszerűbb. Aránylag hamar talál az ember magának munkát, főleg ha elvonatkoztat attól, hogy milyen végzettsége van. Szakmában elhelyezkedni lényegében lehetetlen, hacsak nem felszolgáló vagy. (Az orvosok esete ebben az esetben nem releváns, mert őket cégek szervezik ki, tehát ők nem a jellemző fiatal kivándorló esetei.) Gyakorlatilag csak az alja munkákat kaphatja meg a külföldi, ahol sokszor a feltételek és a körülmények kb harmadik világ beliek. A fizetés természetesen tényleg elég jó, példát említve az "aranykapus cég" átlag fizetése 1500 euro. amit gyakran elfelejtenek, hogy ezt nem forintra kell átszámolni hanem ottani értékén kell kezelni. Ez ott egyébként egy kényelmes életet enged meg az embernek. Nem gazdagot, de nyugalmasat, ami az itthoni állapotokhoz képes a csúcs. Nem kell aggódni a holnapért. HA VAN MUNKA! Na és itt van az a bizonyos kutya elásva. Illetve egy kisebb falka. Mert ma már munkát kapni odakint szinte lehetetlen. Egy nem jó munkára is sorban állnak, nem csak bevándorlók. Írországban a szociális juttatásokat is felülvizsgálják és lehetőleg mindenkit visszaküldenek dolgozni. Az íreket elsősorban. Ami azt jelenti, hogy egy most nyitó üzletbe már csak és kizárólag íreket vesznek fel - ami szerintem teljesen normális, csak a mi szempontunkból hátrány. Akkor is ha jobban dolgozunk, többet, sikeresebben, akkor sem kapjuk meg az állást. Anélkül pedig lényegében lehetetlen megélni. (Én 150 önéletrajzot adtam be míg végül egy interjúra bejutottam, ahol szintén három ír fiatalt vettek fel. Nem is titkolták az okát...)

Izgalmas és pezsgőnek ugyan mondható külföldön élni. Ezer új és elgondolkodtató dologgal szembesül az ember. Ezért küldték az inasokat annak idején külhonba. Ma viszont – mikor a létünk alapja a munka – pénz nélkül gyakorlatilag adáig ér el az ember, hogy vagy otthonról küldenek segélyt a szülők (!) vagy hamar hazajössz. Egy szoba minimum 250 euró, az életben maradás 200 euro, önéletrajz nyomtatás, jegyek, bank kártya, papírok kiváltása 200 euro, tehát elmondható hogy amíg nincs munka addig is havi minimum 500 euro költséggel jár a kaland. (Átlagban ma 3-5 hónap munkához jutni Dublinban egy külföldinek.)

Az új lap pedig ábránd. Oda is mindenki viszi magával amije van. Azok a tulajdonságok amik itthon gátolnak, ott is velünk vannak. Nem leszünk se jobbak se szebbek – se ottaniak. Nm fogunk oda tartozni soha, mert mi ide tartozunk. Ezt persze csak nagyon óvatosan jelzik a helyiek, de jelzik. Külföldi... Honnan jöttél?... ezek stigmák, amik az első szónál kijönnek. Hibáinkat felerősíti a környezet, ahol "úgysem ismernek." Érdekes, hogy akárkivel beszéltem, akik régebben élnek kint ugyanezt mondták – tehát az évek múlásával sem változik. Ugyanolyan kicsinyesek vagyunk mint itthon. Az is sokat elárul, ahogy a régen ott élők kimondják: 'otthon'. A jobboldali elhajlással nem vádolhatóak is valami finom pátosszal ejtik ki ezt a szót. Bevallják, hogy most sokkal rosszab a helyzet mint régen, és őket is csak a pénz tartja ott, és semmivel sem jobb ám ott, de hát a pénz...

Nem állítom, hogy nem lehet sikeresnek lenni. nyilván igen. Vannak szerencsések, vannak ügyesek satöbbi. De ez az általános öröm, hogy ott jobb az nem igaz. Most pedig főleg. Csak körül kell nézni az európai országokban. Minden gazdaság a csőd és a bedőlés szélén. A szociális juttatások visszavonásával az eddig kényelmesen megélő helyiek (hiszen az alja munkát elvégzik a külföldiek örömmel), most már kénytelenek magukat eltartani, mert az állam tovább nem képes rá. Az előnyük behozhatatlan és természetes, megharagudni sem lehet érte.
Nincs hát hova menni, itt pedig nincs hova hátrálni. Tények. És akkor merre? Nem ennek kitalálására kezdtem az írásba csak hogy árnyaljam a képet. Úgy látszik ez az év rákényszerít mindenkit hogy átértékelje a jelenét és a jövőjét. Keep yourself alive...

· 4 trackback

Multik az MR2 "átszervezése" mögött?

2010.10.25. 14:12 -

51 komment

A jóslás akkor kifejezetten nehéz dolog, ha a jövőre vonatkozik. A múlt esetében valamivel könnyebb a dolog. Most is nehéz megítélni. hogy vajon meg tudják/merik-e tenni a hatalmas ötletet, amitől teljesen kiakadt egy teljes szubkultúra. Az MR2 átszervezése körül számtalan bizonytalan tényező van, amelyeket talán direkt mosnak el amennyire csak lehet.

Például miért most így hirtelen? Miért ez volt az egyik legfontosabb és legsürgősebb dolga a hirtelen felállt média hatóságnak? Vagy a többi médiummal minden rendben van? Semmi más nem volt ennyire sürgető mint a Petőfit átalakítani? Apropó átalakítani... Azt hiába próbálja a szemfüles érdeklődő kideríteni hogy mit is akarnak tulajdonképpen, mert olyan maszatolás folyik a témában hogy amögött az összeesküvés kénköves bugyrait véljük felfedezni. A hír úgy reppent fel, hogy bezár a bazár. A mértékadók úgy kommentálták, hogy csak átalakítják, mert nem felel meg a zenei repertoár miatt a közszolgálatiságnak, holott, ebben a mondatban több logikai bukfenc is van. Akkor most mi a helyzet.

Élek a gyanúperrel, hogy ebben és emögött komoly gazdasági érdekek húzódnak meg az árnyékban. Ugyan kit zavart az adó, amely egy olyan űrt töltött be az átalakulás óta, amely elég komoly társadalmi igényre vezethető vissza. Minőségi szolgáltatást kapott aki oda tévedt, nem csoda ha ott is maradt. Erre a vezető multinacionális szolgáltatók azóta néztek rossz szemmel. Nem azért mert mondjuk a reklámidejüket nem tudják megfelelő hallgatottsági mutatók prezentálásával magas áron eladni, hanem mert az MR2 jellege rávilágított a sokáig mantraként ismételt badarságon, hogy: azért kell ezt a nívót tolni az éterbe mert erre van igény. Most kiderült hogy ez nem igaz, van igény az igényre.

Viszont ha ez így van, akkor mi tartja őket felül. Akkor semmi. És akkor komolyan el kell gondolkodni számos más dolgon is, amelyek szervesen kapcsolódnak a témához. Kezdve a finanszírozás kérdésétől a műsor struktúrán át, a független filmes és egyéb alkotók támogatásán keresztül a mobil tartalmak 160 karakteres nyelvromboló idiotizmusán át a globalizációs nyomás és a monopóliumok megszüntetéséig.

Hamarjában be is nyomultak egy irodába és megtalálták az egyetlen "politikailag korrekt fogást" bár ez is gyatra. Nem közszolga a Petőfi. Hamar rá is nyomtak a média hatóságra, ahol magukat büszkén kihúzva jól nem mondanak semmit sem. Csak az MR vezetőinek, hogy ennyi volt részükről, el lehet tolni... Érdekes hogy azóta mekkora a csönd arrafelé. Egészen csütörtökig, amikorra szimpátia tüntetés szerveződik a rádió elé, azokból akiknek a Petőfi így, ebben a formában kell. Reménykedünk.

Közben meg mindenféle alakulatok próbálnak a tetejére mászni a dolognak. Mintha erről szólna... Ím egy kis rigmus tőlük: "A már 3 éve (az MR2 létrehozása óta) nagyon mérges Szalai Annamária immáron teljhatalmú médiageciként úgy gondolja, hogy remek ötlet átalakítani az MR2-öt és megszüntetni a kedven zenei adónkat. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy: NEM!!! Aki szeretné továbbra is hallgatni a Petőfit, az jöjjön el és csináljunk egy nagy cirkuszt!
Szervező: Van Más Alternatíva egyesület (VMA)" – no comment. 
 

Azt nem tudni, hogy a szervezéshez és cirkuszoláshoz segédkezik-e a DEMAVÉSZ (Derűs Magyar Végkifejlet Szövetség), de hogy nélkülük is képes sok ember egyszerre azt mondani hogy "ezt nem akarjuk, tehát ne is tegyétek", az biztos. Hogy lesz-e elég erő ebben a rendezvényben, hogy az oligarchákat lenyomja én nem tudom, de hogy abban nagy erő van, amikor sokan akarnak egyet és ezt meg is mondják, az tuti. Nem cirkuszolni, de akarni valamit nagyon. S talán a vezetőség is elgondolkodik ezen. Mert attól még...

"Bár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!"

 

Ország, város, cigány ember

2010.09.25. 11:42 -

172 komment

 

 

A cigány közösségekkel szemben hatósági eljárások határokat feszegetnek, amelyekre a gondolkodó Európa félelemmel reagál. Egyre több tagországban okoz gondot a cigányság és a többségi társadalom együttélése, amelyre a kormányok nagyon eltérő válaszokat találnak.


Jelenleg Franciaország került a figyelem középpontjába, a romániai cigányok hazautaztatása miatt. Ez azonban nem egyedülálló eset. Nemrégiben Olaszországban történtek olyan események, amelyek az emberi jogi aktivisták körében nagy visszhangot és ellenkezést váltott ki. De említhetnénk e mellett a Szlovákia, Csehország gyakorlatát is, amely nem csak a diszkrimináció tényét merítette ki, de annál tovább is ment.

 

Hová vezetnek ezek a tettek? Milyen következményekkel jár mindez a mintegy huszonöt-millió európai cigány életére és jövőjére nézve? Súlyos kérdések ezek, melyeknek megválaszolása talán a XXI. század legnagyobb kérdései közé tartozik. A válaszokat egyelőre nem találja senki. Még a nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező Franciaországnak is csak egy ilyen megoldás jutott eszébe? Nem talált senki humánusabb, és hosszútávon kielégítő választ erre az égető társadalmi kérdésre?

Valószínűleg azért nem, mert manapság szokássá vált mindezt egy etnikumra vetíteni és nem összefüggésében vizsgálni az eseményeket. Tágabb értelemben véve ez lakmusz papírja a kor európai civilizációjának. Megjelenik benne minden: a gazdasági problémáktól egészen a kulturális eltérésekig. És talán ebben rejlik a válasz is. A probléma nem annyira köthető a cigánysághoz, de megjelenésében ez a legszignifikánsabb probléma. (Bár itt említhetnénk számtalan olyan nemzetet, amelyek ugyan saját országgal nem rendelkeznek, identitásuk nagyban megkülönbözteti őket a többségi társadalomtól, ezzel eszkalálódik a konfliktus magva.)

A XX. században a problémák jelentős része földrajzilag megkülönböztethető, nemzeti sajátossággal, politikai akarattal és gazdasági érdekekkel rendelkező országok között jelentek meg, ahol a legtöbb esetben egyértelműen meghatározható volt egy tényleges vagy ideológiai „frontvonal”. Ennek résztvevői, a mögöttes érdekek és potenciálok. Itt azonban egészen más és messzebbre mutató jelenséggel van dolgunk, jellemzően civilizációk összecsapásáról. Ennek jelei Európán kívül is könnyedén kitapinthatóak, és az Eu-ra gyakorolt hatásuk is könnyedén mérhető lesz.

A cigányok Európán belül minden országban jelen vannak, és el nem hanyagolható méretű közösségekkel rendelkeznek, melyek belső kohéziója a „fogadó” társadalométól lényegesen erősebb, család központúbb, és matriarchálisabb. De ezek csak a közösség alapjaiul szolgáló elvek, a továbbiak elemzése nem tárgya ezen írásnak.

Mivel a cigányságnak nincs saját országa, amely külhoni állampolgárainak érdekeit és jogait védené, az egyes tagállamoknak saját megoldást kell találniuk a problémára, amelynek lényege az eltérő kultúrából ered, de megjelenését tekintve a mindennapokban válik ténylegesen problémává. Mint említettem ezek a megoldások elég sajátosak, de mind felfűzhetőek egy logikai gondolatmenetre, amelynek kiindulási alapja, hogy: „nem tudunk velük mit kezdeni.” Ha pedig ez így van, akkor a politika nem képes megoldást találni – természeténél fogva erre nem is alkalmas. A szociológia és más társadalomtudományok pedig a felületi konfliktusok kezelésben érdekelt, nem kevéssé támogatva a szocialista-liberális- és zöld pártoktól.

Ez a fajta gondolkodás vezet aztán oda, hogy a demokrácia és az Európai Unió alapelveivel szöges ellentétben álló megoldások születnek. Ez pedig korunk társadalmi, politikai és szervezeti válságát mutatja.

 

Terjedő leszbikus-betegség

2010.02.17. 19:18 -

1 komment

Hogyan lehetséges, hogy valamit a társadalom többsége elítél, miközben a hozzá tökéletesen hasonló dolgot pedig elfogad? Nem furcsa senkinek, hogy a leszbikusokat illetve az ilyen hajlamot elítélni nem szokás, sőt igazából maradi dolog, míg a férfi melegeket már többségében nem fogadják el.

(Most abba a kérdésbe nem mennék bele, hogy a társadalom toleráns-e a melegekkel kapcsolatban vagy nem. A kérdés most az "inkább elfogadó" választ adókat vizsgálja.)

Két nő egymásba gabalyodva vonaglik egy buliban és ettől nem hogy senki sem akad ki, de még szexinek is találják, általában. Minkét lány heteroszexuális, ők magukat csak kíváncsinak mondják, miközben ha ugyanezt két fiú tenné, a társaság rögtön bamba arckifejezéssel nézi, aztán kérdezi, hogy akkor most mi van. Miért?

Ez egy egyszerű válasz lesz. Szervezett dolog ez. A férfi társadalom szinte minden területen elnyomja a nőket és ilyen módon kísértésbe is taszítja őket. Mennyi plakát, hirdetés stb szól arról, hogy két nő egymást ölelve, erősen alul öltözve ül az eladni kívánt terméken. Mindez nem a termékről, hanem a trendről szól.

A régi szabály (esernyő, kutya, gyerek) mára megváltozott a leszbi vagy annak tűnő szereplőkre. Ha ennek hatását valaki vizsgálná, akkor hamar észrevennénk, hogy az átleg fiatal lányokban milyen hamar megszületett a felismerés, hogy ez szexi dolog. Nem sok olyan lánnyal találkozni, aki a buli egy pontján el nem mondja a maga természetességével, hogy ő már volt lánnyal és ebben nincs semmi mert ő nem meleg.

Bezzeg ezt egy fiú tenné meg, senki sem hinne neki, főleg ha szerencsétlen metroszexuális...

Nem fogok csodálkozni, ha egyszer a barátnőm is előáll a kéréssel, hogy ő kipróbálná... magunknak csináltuk ezt is.

 

süti beállítások módosítása