A cigány közösségekkel szemben hatósági eljárások határokat feszegetnek, amelyekre a gondolkodó Európa félelemmel reagál. Egyre több tagországban okoz gondot a cigányság és a többségi társadalom együttélése, amelyre a kormányok nagyon eltérő válaszokat találnak.

Jelenleg Franciaország került a figyelem középpontjába, a romániai cigányok hazautaztatása miatt. Ez azonban nem egyedülálló eset. Nemrégiben Olaszországban történtek olyan események, amelyek az emberi jogi aktivisták körében nagy visszhangot és ellenkezést váltott ki. De említhetnénk e mellett a Szlovákia, Csehország gyakorlatát is, amely nem csak a diszkrimináció tényét merítette ki, de annál tovább is ment.

Hová vezetnek ezek a tettek? Milyen következményekkel jár mindez a mintegy huszonöt-millió európai cigány életére és jövőjére nézve? Súlyos kérdések ezek, melyeknek megválaszolása talán a XXI. század legnagyobb kérdései közé tartozik. A válaszokat egyelőre nem találja senki. Még a nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező Franciaországnak is csak egy ilyen megoldás jutott eszébe? Nem talált senki humánusabb, és hosszútávon kielégítő választ erre az égető társadalmi kérdésre?

Valószínűleg azért nem, mert manapság szokássá vált mindezt egy etnikumra vetíteni és nem összefüggésében vizsgálni az eseményeket. Tágabb értelemben véve ez lakmusz papírja a kor európai civilizációjának. Megjelenik benne minden: a gazdasági problémáktól egészen a kulturális eltérésekig. És talán ebben rejlik a válasz is. A probléma nem annyira köthető a cigánysághoz, de megjelenésében ez a legszignifikánsabb probléma. (Bár itt említhetnénk számtalan olyan nemzetet, amelyek ugyan saját országgal nem rendelkeznek, identitásuk nagyban megkülönbözteti őket a többségi társadalomtól, ezzel eszkalálódik a konfliktus magva.)

A XX. században a problémák jelentős része földrajzilag megkülönböztethető, nemzeti sajátossággal, politikai akarattal és gazdasági érdekekkel rendelkező országok között jelentek meg, ahol a legtöbb esetben egyértelműen meghatározható volt egy tényleges vagy ideológiai „frontvonal”. Ennek résztvevői, a mögöttes érdekek és potenciálok. Itt azonban egészen más és messzebbre mutató jelenséggel van dolgunk, jellemzően civilizációk összecsapásáról. Ennek jelei Európán kívül is könnyedén kitapinthatóak, és az Eu-ra gyakorolt hatásuk is könnyedén mérhető lesz.

A cigányok Európán belül minden országban jelen vannak, és el nem hanyagolható méretű közösségekkel rendelkeznek, melyek belső kohéziója a „fogadó” társadalométól lényegesen erősebb, család központúbb, és matriarchálisabb. De ezek csak a közösség alapjaiul szolgáló elvek, a továbbiak elemzése nem tárgya ezen írásnak.

Mivel a cigányságnak nincs saját országa, amely külhoni állampolgárainak érdekeit és jogait védené, az egyes tagállamoknak saját megoldást kell találniuk a problémára, amelynek lényege az eltérő kultúrából ered, de megjelenését tekintve a mindennapokban válik ténylegesen problémává. Mint említettem ezek a megoldások elég sajátosak, de mind felfűzhetőek egy logikai gondolatmenetre, amelynek kiindulási alapja, hogy: „nem tudunk velük mit kezdeni.” Ha pedig ez így van, akkor a politika nem képes megoldást találni – természeténél fogva erre nem is alkalmas. A szociológia és más társadalomtudományok pedig a felületi konfliktusok kezelésben érdekelt, nem kevéssé támogatva a szocialista-liberális- és zöld pártoktól.

Ez a fajta gondolkodás vezet aztán oda, hogy a demokrácia és az Európai Unió alapelveivel szöges ellentétben álló megoldások születnek. Ez pedig korunk társadalmi, politikai és szervezeti válságát mutatja.