Azt mindenki belátja, hogy ez a város egyszerűen nem bír el több autót. Kevés a parkoló (az is drága), nem lehet közlekedni, folyamatosak a dugók, szmog satöbbi. A válasz: használjuk a tömegközlekedést, ami a BKK kommunikáció szóhasználatában újabban a "közösségi közlekedés" kódszóval szerepel, jelentsen is ez bármit.

Pedig a TÖMEGközlekedés sokkal relevánsabb kifejezés volt. Életszerűbb. Igaz ugyan, hogy ennek a tömegnek is van egy diszkrét bája. Egymáshoz simulunk, érezzük egymás kipárolgásait (és egy a nyári melegben lesz igazán izgalmas), olyan közvetlen és intim közelség alakul ki bennünk, hogy az már az igazi nemzeti érzés.

Ebben fellelhető a mai családpolitika nyomása. Alacsony a gyermekvállalási kedv, fogy a magyar, magányosak vagyunk, bizalmatlanok... Sebaj, felszállunk a "közösségbe" a Blahán és máris elmúlik mindez. Honfitársaink gyűrűjében érezhetjük magunkat igazán biztonságban. Itt nem érhet baj, se levegő, se hely, se magánélet.

A táskák-ciccegő fülhallgatók-parfümök Bermuda-háromszögében érezzük, sőt tudjuk, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, együtt dülöngélünk, együtt szívjuk a buszba beáramló benzinfüstöt. A bajban ismerszik meg az igazi társ. Számítsatok egymásra Honfiak, támogassátok egymást a 7-es buszon!

És ha ezt a közösségi élményt átéltétek, onnan már csak egy apró lépés, hogy felfogjátok ezek vagyunk mi. Ez a mi szagunk! Ez a mi buszunk! A népé! Ősi szittya hagyomány szerint küzdünk együtt a honért és beljebb jutásért, esetleg egy ülőhelyért. Aki gyenge lemarad, a terhes az pláne!

Ez a kapitalista nevelés alapja. Minden annyit ér amennyiért el lehet adni. Ez az élmény megfizethetetlen. Mondjuk nem is ad jegyet...