A jóslás akkor kifejezetten nehéz dolog, ha a jövőre vonatkozik. A múlt esetében valamivel könnyebb a dolog. Most is nehéz megítélni. hogy vajon meg tudják/merik-e tenni a hatalmas ötletet, amitől teljesen kiakadt egy teljes szubkultúra. Az MR2 átszervezése körül számtalan bizonytalan tényező van, amelyeket talán direkt mosnak el amennyire csak lehet.

Például miért most így hirtelen? Miért ez volt az egyik legfontosabb és legsürgősebb dolga a hirtelen felállt média hatóságnak? Vagy a többi médiummal minden rendben van? Semmi más nem volt ennyire sürgető mint a Petőfit átalakítani? Apropó átalakítani... Azt hiába próbálja a szemfüles érdeklődő kideríteni hogy mit is akarnak tulajdonképpen, mert olyan maszatolás folyik a témában hogy amögött az összeesküvés kénköves bugyrait véljük felfedezni. A hír úgy reppent fel, hogy bezár a bazár. A mértékadók úgy kommentálták, hogy csak átalakítják, mert nem felel meg a zenei repertoár miatt a közszolgálatiságnak, holott, ebben a mondatban több logikai bukfenc is van. Akkor most mi a helyzet.

Élek a gyanúperrel, hogy ebben és emögött komoly gazdasági érdekek húzódnak meg az árnyékban. Ugyan kit zavart az adó, amely egy olyan űrt töltött be az átalakulás óta, amely elég komoly társadalmi igényre vezethető vissza. Minőségi szolgáltatást kapott aki oda tévedt, nem csoda ha ott is maradt. Erre a vezető multinacionális szolgáltatók azóta néztek rossz szemmel. Nem azért mert mondjuk a reklámidejüket nem tudják megfelelő hallgatottsági mutatók prezentálásával magas áron eladni, hanem mert az MR2 jellege rávilágított a sokáig mantraként ismételt badarságon, hogy: azért kell ezt a nívót tolni az éterbe mert erre van igény. Most kiderült hogy ez nem igaz, van igény az igényre.

Viszont ha ez így van, akkor mi tartja őket felül. Akkor semmi. És akkor komolyan el kell gondolkodni számos más dolgon is, amelyek szervesen kapcsolódnak a témához. Kezdve a finanszírozás kérdésétől a műsor struktúrán át, a független filmes és egyéb alkotók támogatásán keresztül a mobil tartalmak 160 karakteres nyelvromboló idiotizmusán át a globalizációs nyomás és a monopóliumok megszüntetéséig.

Hamarjában be is nyomultak egy irodába és megtalálták az egyetlen "politikailag korrekt fogást" bár ez is gyatra. Nem közszolga a Petőfi. Hamar rá is nyomtak a média hatóságra, ahol magukat büszkén kihúzva jól nem mondanak semmit sem. Csak az MR vezetőinek, hogy ennyi volt részükről, el lehet tolni... Érdekes hogy azóta mekkora a csönd arrafelé. Egészen csütörtökig, amikorra szimpátia tüntetés szerveződik a rádió elé, azokból akiknek a Petőfi így, ebben a formában kell. Reménykedünk.

Közben meg mindenféle alakulatok próbálnak a tetejére mászni a dolognak. Mintha erről szólna... Ím egy kis rigmus tőlük: "A már 3 éve (az MR2 létrehozása óta) nagyon mérges Szalai Annamária immáron teljhatalmú médiageciként úgy gondolja, hogy remek ötlet átalakítani az MR2-öt és megszüntetni a kedven zenei adónkat. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy: NEM!!! Aki szeretné továbbra is hallgatni a Petőfit, az jöjjön el és csináljunk egy nagy cirkuszt!
Szervező: Van Más Alternatíva egyesület (VMA)" – no comment. 
 

Azt nem tudni, hogy a szervezéshez és cirkuszoláshoz segédkezik-e a DEMAVÉSZ (Derűs Magyar Végkifejlet Szövetség), de hogy nélkülük is képes sok ember egyszerre azt mondani hogy "ezt nem akarjuk, tehát ne is tegyétek", az biztos. Hogy lesz-e elég erő ebben a rendezvényben, hogy az oligarchákat lenyomja én nem tudom, de hogy abban nagy erő van, amikor sokan akarnak egyet és ezt meg is mondják, az tuti. Nem cirkuszolni, de akarni valamit nagyon. S talán a vezetőség is elgondolkodik ezen. Mert attól még...

"Bár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!"