Ott sincs semmi.
Mostanában sokszol olvasom itt-ott, hogy itt már nem lehet élni, ergo menni kell innen el. De hova? Arra mindenkinek van egy ötlete. De megéri? Szerintem nem.
Előre bocsátva, hogy nyilván nem tudok minden ország helyzetéről mindent, de amiket hallok ismerősöktől most összegereblyézem itt. Szóval elmenni nagy ötlet, mert már régen is minden inast elküldtek kicsit külföldre világot látni. Ezt én most is helyeslem, ennek rengeteg oka van (Gyurcsány testvér is megmondta mi legyen, a miniszterelnök szóvivője is erre sarkall bármikor meglátom, szóval nagy az egyetértés...). De amit mostanában gondolunk erről merőben más, mint évtizedekkel, századokkal ezelőtt. Ma azért mennénk el, mert ott rengeteget lehet keresni. Az itteninek a többszörösét – ez mondjuk tény. De! Azért az egyenletből ne felejtsük ki a másik oldalt is.
Én az elmúlt hét hónapot töltöttem Írországban, élményeim nagyja innen van. Én is elkövettem az alapvető hibákat, amiket minden küldöldre költöző elkövet, ha bevallja ha nem.
1. azt gondoltam egyszerűbb lesz mint itthon,
2. izgalmasnak és pezsgőnek láttam ami rám vár,
3. azt hittem kezdhetem új lappal.
Ezek egyike sem igaz sajnos, mert ott sem egyszerűbb. Aránylag hamar talál az ember magának munkát, főleg ha elvonatkoztat attól, hogy milyen végzettsége van. Szakmában elhelyezkedni lényegében lehetetlen, hacsak nem felszolgáló vagy. (Az orvosok esete ebben az esetben nem releváns, mert őket cégek szervezik ki, tehát ők nem a jellemző fiatal kivándorló esetei.) Gyakorlatilag csak az alja munkákat kaphatja meg a külföldi, ahol sokszor a feltételek és a körülmények kb harmadik világ beliek. A fizetés természetesen tényleg elég jó, példát említve az "aranykapus cég" átlag fizetése 1500 euro. amit gyakran elfelejtenek, hogy ezt nem forintra kell átszámolni hanem ottani értékén kell kezelni. Ez ott egyébként egy kényelmes életet enged meg az embernek. Nem gazdagot, de nyugalmasat, ami az itthoni állapotokhoz képes a csúcs. Nem kell aggódni a holnapért. HA VAN MUNKA! Na és itt van az a bizonyos kutya elásva. Illetve egy kisebb falka. Mert ma már munkát kapni odakint szinte lehetetlen. Egy nem jó munkára is sorban állnak, nem csak bevándorlók. Írországban a szociális juttatásokat is felülvizsgálják és lehetőleg mindenkit visszaküldenek dolgozni. Az íreket elsősorban. Ami azt jelenti, hogy egy most nyitó üzletbe már csak és kizárólag íreket vesznek fel - ami szerintem teljesen normális, csak a mi szempontunkból hátrány. Akkor is ha jobban dolgozunk, többet, sikeresebben, akkor sem kapjuk meg az állást. Anélkül pedig lényegében lehetetlen megélni. (Én 150 önéletrajzot adtam be míg végül egy interjúra bejutottam, ahol szintén három ír fiatalt vettek fel. Nem is titkolták az okát...)
Izgalmas és pezsgőnek ugyan mondható külföldön élni. Ezer új és elgondolkodtató dologgal szembesül az ember. Ezért küldték az inasokat annak idején külhonba. Ma viszont – mikor a létünk alapja a munka – pénz nélkül gyakorlatilag adáig ér el az ember, hogy vagy otthonról küldenek segélyt a szülők (!) vagy hamar hazajössz. Egy szoba minimum 250 euró, az életben maradás 200 euro, önéletrajz nyomtatás, jegyek, bank kártya, papírok kiváltása 200 euro, tehát elmondható hogy amíg nincs munka addig is havi minimum 500 euro költséggel jár a kaland. (Átlagban ma 3-5 hónap munkához jutni Dublinban egy külföldinek.)
Az új lap pedig ábránd. Oda is mindenki viszi magával amije van. Azok a tulajdonságok amik itthon gátolnak, ott is velünk vannak. Nem leszünk se jobbak se szebbek – se ottaniak. Nm fogunk oda tartozni soha, mert mi ide tartozunk. Ezt persze csak nagyon óvatosan jelzik a helyiek, de jelzik. Külföldi... Honnan jöttél?... ezek stigmák, amik az első szónál kijönnek. Hibáinkat felerősíti a környezet, ahol "úgysem ismernek." Érdekes, hogy akárkivel beszéltem, akik régebben élnek kint ugyanezt mondták – tehát az évek múlásával sem változik. Ugyanolyan kicsinyesek vagyunk mint itthon. Az is sokat elárul, ahogy a régen ott élők kimondják: 'otthon'. A jobboldali elhajlással nem vádolhatóak is valami finom pátosszal ejtik ki ezt a szót. Bevallják, hogy most sokkal rosszab a helyzet mint régen, és őket is csak a pénz tartja ott, és semmivel sem jobb ám ott, de hát a pénz...
Nem állítom, hogy nem lehet sikeresnek lenni. nyilván igen. Vannak szerencsések, vannak ügyesek satöbbi. De ez az általános öröm, hogy ott jobb az nem igaz. Most pedig főleg. Csak körül kell nézni az európai országokban. Minden gazdaság a csőd és a bedőlés szélén. A szociális juttatások visszavonásával az eddig kényelmesen megélő helyiek (hiszen az alja munkát elvégzik a külföldiek örömmel), most már kénytelenek magukat eltartani, mert az állam tovább nem képes rá. Az előnyük behozhatatlan és természetes, megharagudni sem lehet érte.
Nincs hát hova menni, itt pedig nincs hova hátrálni. Tények. És akkor merre? Nem ennek kitalálására kezdtem az írásba csak hogy árnyaljam a képet. Úgy látszik ez az év rákényszerít mindenkit hogy átértékelje a jelenét és a jövőjét. Keep yourself alive...
Az utolsó 100 komment: