Egy közösségi portálon bojkottra szólít fel egy bejegyzés, amelyben a Wizzair-t jelölik meg a Malév csődjének elsőszámú okozójaként. Szerinte a fapados légitársaság volt az, aki feljelentette a Malévot az Európai Bizottságnál. Mint ismeretes, tavaly novemberben és decemberben is kapott a légitársaság állami pénzt; előbb 4,2 milliárdos, majd 5 milliárdos tulajdonosi kölcsönt, most arra kényszerült volna, hogy három hónap alatt harmadszorra segítsék ki. Mindezt úgy, hogy az Európai Bizottság január elején szabálytalannak minősített a korábbi évek nagyjából százmilliárd forintnyi állami támogatását is. Ez kétségtelenül a végső döfés volt a magyar légitársaságnak, és annak több ezer alkalmazottjának.
A bojkott szervezése egy tagadhatatlanul kurucos felbuzdulás, amiben érezhető egy pici Védegyletes romantika, ennek ellenére láttunk már hasonló eseteket, amik végül célra vezettek. Mint például az 1840-es évek bojkottja vagy Rosa Parks esetében.
A légitársaság most valóban szeretné megszerezni azokat a repülési jogokat, amelyeket eddig a Malév birtokolt, és amelyek valóban nagy tőkét jelentenek, jelentettek a társaságnak. Ha ezt megszerzik, akkor az alakuló új magyar légitársaság maradék esélyét is elveszik, nem beszélve a piacon elfoglalt helyről. Nem kétséges hogy a Malév helyére betörnek a versenytársak, ez természetes piaci folyamat. Csak azt találják kifogásolhatóan, hogy mindezt a helyzetet egy feljelentés okén lehet megtenni. Piaci eszközökkel nem tudták a Malévot eltakarítani az útból, így a hagyományos magyar suttyó eszközhöz, a feljelentéshez nyúltak. Bepanaszolták, elmarasztaltatták, ezzel ki is lőtték a világűrbe. Most így már nem nehéz megszerezni pilótákat, jogokat eszközöket.
Azzal sem törődve hogy ezzel mekkora kért okoztak mindannyiunknak. Az internet szerint "A Malév körülbelül 500 hazai vállalkozásnak adott rendszeres megrendelést, és mintegy 6 milliárd forintot fizetett ki a kis- és közepes vállalkozásoknak; a Malév beszállítói hálózatához tartozó cégek most reménykednek, kivárnak és titkolóznak." Tehát az elbocsátott dolgozók mellett, a beszállítói cégek kára is nagy lesz. De akkor ki nyert ezen?
A felszólítás eredményét nem lehet előre látni (talán egyáltalán nem történik semmi sem jó magyar szokás szerint), de a civil, honpolgári kezdeményezés figyelemre és tiszteletre méltó. Elfogadva a piac törvényeit, a módszer ellen emeli fel a szavát, elítélve az inkorrekt és szánalmas megoldást, amellyel egy "kis" haszont remélnek.
A felszólíás végén olvasható a "meleg" ajánlás: "Az a ... aki a Wizzair vezetője, magyar ember és mégis volt képe feljelentést tenni, hát gratulálok! A prémiumodból remélem anyádnak veszel virágot a sírjára!"
Rosa Parks
1955. december 1-jén, csütörtökön, este 6 órakor, miután egész nap a Montgomery Fair áruházban dolgozott, Parks felszállt a Cleveland Avenue-i buszra Montgomery belvárosában. Fizetett, majd leült egy üres helyre a feketéknek fenntartott rész első sorában, a busz közepén, közvetlenül a fehéreknek fenntartott tíz hely mögött. Először nem vette észre, hogy a buszsofőr ugyanaz a James Blake volt, aki 1943-ban otthagyta az esőben. Ahogy a busz haladt tovább, lassan megteltek a fehéreknek fenntartott helyek. A harmadik megállónál, az Empire színház előtt újabb fehérek szálltak fel. Blake szokása szerint körülnézett, látta, hogy a fehérek ülőhelyei megteltek, és két vagy három ember még áll, ezért Parks mögé tette az elválasztótáblát, és rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket.
A mellette ülő fekete férfi felállt. Parks beljebb ült, az ablak mellé; nem kelt fel, hogy az áthelyezett elválasztó mögé üljön. Blake ekkor megszólította. „Miért nem kel fel?” „Azt mondtam, nem hiszem, hogy fel kellene kelnem” – felelte Parks. Blake ekkor hívta a rendőrséget. „Mikor látta, hogy még mindig ülök, megkérdezte, felállok-e, én pedig nemmel feleltem. Ekkor azt mondta, 'Ha nem áll fel, hívom a rendőrséget és letartóztattatom.' Mire én: 'Rendben, tegye.'” Mikor Parks nem volt hajlandó átadni a helyét, egy rendőrtiszt letatóztatta. Mikor elvezették, megkérdezte a tisztet: „Miért bánik így velünk?” A tiszt válasza Parks visszaemlékezése szerint így hangzott: „Nem tudom, de a törvény az törvény, és maga le van tartóztatva.” Négy nappal később Parksot zavarkeltő magatartás és a helyi rend megszegése vádjával bíróság elé állították. A tárgyalás harminc percig tartott. Bűnösnek találták, és 10 dollár bírságot, valamint 4 dollár bírósági ügyintézési díj megfizetését szabtak ki rá. 1955. december 4-én kihirdették a montgomeryi buszbojkott terveit a környék feketék által látogatott templomaiban és a The Montgomery Advertiser címlapján. Aznap éjjel egy templomi nagygyűlésen a résztvevők névtelen szavazással megegyeztek, hogy addig folytatják a bojkottot, amíg elérik, amit akarnak: udvariasan bánnak velük a buszokon, fekete sofőröket is felvesznek, és az ül le először a buszok közepében lévő helyekre, aki elsőnek érkezik. A bojkott végül 381 napig tartott. Több tucat busz állt tétlenül hónapokon át, a busztársaság nagy pénzügyi veszteséget szenvedett, míg végül eltörölték a faji elkülönítésről szóló törvényt.
Utolsó kommentek