A világszervezet tudatosan használja az élelmiszerfegyvert a legszegényebbek sakkban tartására. Több ország esetében is a hitelek egyik feltétele az, hogy a megsegített megnyissa kapuit a nemzetközi kereskedelem előtt, és eltörölje a nemzeti iparát védő szabályokat. Az eredmény rendre katasztrófa: egyenlőtlen verseny, egekbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak, éhezés. Vajon Henry Kissinger, volt amerikai honvédelmi miniszter, már a 70-es években tudott valamit, amikor megjósolta, hogy előbb-utóbb megkezdődik a világban a „hasztalan fogyasztók” tudatos elpusztítása?

Közel 4 milliárd dollár. Ekkora hitelt kapott Honduras a múlt évtized elején. Két év sem kellett hozzá, hogy a felére csökkenjen a farmerek jövedelme, miközben az élelmiszerek árai felkúsztak az exoszféráig. Az ország legjobb földjein gabona helyett érthetetlen módon afrikai pálmát, és hasonló cikkeket kezdtek termeszteni. Ugyanez történt Haitival is: kötelező gazdasági reformkonyha, és a szigetországot teljesen kiszolgáltató piaci liberalizáció egy szép adag zöldhasú fejében. És lőn katasztrófa. A közvélemény lassan eszmélt, és végül a Világbank is megszólalt az ügyben. Sergio Jellinek, a szervezet szóvivője könnyen elintézte a kérdést: „az árakról a világpiac tehet”. Magyarul, ha hazád nem bírja a nemzetközi árversenyt, megdögölhetsz. Legalább elismerik.

Az ellenség arca

Lehet, hogy a Világbankban nem tudják a nagyokosok, ami már a 18. századi Európában is köztudott volt, miszerint ha jobban él a nép, többet is adózik? Ha az anyagi haszonszerzés a cél, miért teszik üzembiztosan taccsra a szegény országokat a hitelekért cserébe elvárt, visszautasíthatatlan ajánlásokkal ahelyett, hogy megerősítenék őket, hogy a jövőben jó kereskedelmi partner váljék belőlük? Talán mert az uralom még ennél is fontosabb. És a történelem arra is megtanított bennünket, hogy az ellenség gyakran nem csak külhonban keresendő. Egy vegetáló, de nem a végletekig elkeseredett, csak legyengült, kizárólag a napi kenyérkereséssel foglalkozó nép könnyebben irányítható, és kevésbé lelkesen lázadozik vezetői ellen. Vajon vannak olyan kormányok a világban, amelyek érdekét szolgálgatja saját népük legyengítése, és a Világbank ehhez csak egy jó partner?

Küldetés? Teljesítve.

Egy biztos: a washingtoni pénzügyi guruk tanácsainak megfogadása a fejlődő országokban okozza üzembiztosan a legnagyobb katasztrófát. Korunk bankközpontjában nyilván kiváló szakértők ülnek, így még csak feltételezni sem szeretnénk, hogy esetleg fogalmuk sincs, milyen hatásai lehetnek az ajánlásaiknak. Ekkor viszont jogos a kérdés: vajon a Világbank saját üzletpolitikája a szegény országok tartós nyomorban tartása, akár egyes nem teljesen fedhetetlen kormányokkal is együttműködve, vagy megbízást teljesít?

· Akinek van ötlete, írja meg, hogy elmondhassuk mindenkinek!

Forrás: conspiracyplanet.com