Vajon valóban a grúzok kezdték a harcot, vagy az oroszok kreáltak egy jól időzített háborús okot? A történelem során számtalan vérontás kezdődött úgy, hogy a nyilvánvalóan gyengébbik félre ráhúzták a lepedőt, majd fegyverrel eltiporták. Gyorsan, precízen, halálosan. Most vajon mi áll a héttérben? Két ország viszálykodása? A nagyhatalmak harca? Összeesküvés az olimpiai eszme lerombolására? Ha a játékok alatti „nemzetközi figyelmetlenséget” kihasználva a következő két hétben háború-háborút követ majd, vajon végleg hamuvá foszlik a sport és a béke négyévenkénti összekapcsolásának nemes gondolata?
Miközben a világ csütörtökön a pekingi megnyitó ünnepségre figyelt, Grúzia állítólag megtámadta az oroszbarát Dél-Oszétiát. Normális ország akkor tesz ilyet, ha azt akarja, hogy másnap lerohanják, de minimum szétbombázzák. Ez utóbbi már folyik is. A békegalambot tehát kibelezték, a fennen hirdetett eszmék porba hulltak. És ki lesz a következő áldozat? Az olimpia alatti jótékony külpolitikai homályban vajon Tibetre és Tajvanra is hamarosan sor kerül? Esetleg minden fantáziát felülmúló összeesküvés áll a háttérben, és mire a pekingi játékok véget érnek, újra hazánkban üdvözölhetjük az orosz hadsereget, élén Silov elvtárssal? Lássunk hát néhány lehetséges (valószínű?) magyarázatot!
Hihetünk a szemünknek?
Az egyik elmélet szerint valóban Grúzia a ludas, és minden az, aminek látszik. Ebben az esetben az lehet a magyarázat, hogy a grúz elnök külső konfliktussal akarta megszilárdítani országán belüli politikai hatalmát. Felkelt reggel a jóember, álmodott egy nagyot, majd úgy döntött, az lesz a legjobb, ha odapörköl egyet a ruszkiknak, hátha népszerű lesz tőle otthon, a nyugat meg majd a segítségére siet. Nos… ő ennyit tud. Agylékelés, jobb esetben erős alkoholos befolyásoltság a diagnózis. Ha a külső fenyegetettség az általános elv szerint meg is növeli a belső egységet, és sokan felsorakoznak az aktuális vezető mögött, vajon ki fog konfliktusba keveredni Oroszországgal e lepkefülnyi terület miatt? Az olaj vajon elegendő ok?
Óriások a játszótéren
A harc természetesen nem dél-oszétokról szól, hanem nagyhatalmi vetélkedés áll a háttérben. Az USA és Oroszország küzd a befolyási övezetekért, amelynek központjába most épp az azeri olaj került. Vagy az oroszok szervezték tehát a grúz támadást, vagy pedig amerikai ügynökök grúznak álcázva. Ha az előbbi igaz, az oroszok számítása nyilván az, hogy mire a világ két olimpiai csúcs között feleszmél, gigantikus hadigépezetük bevégzi a munkát. Az USA-verzió esetében pedig az lehet a cél, hogy megnöveljék a külső fenyegetettség érzetét saját polgáraikban, és így otthon könnyebben átvihessenek néhány újabb fegyvertörvényt, a lé meg mehessen szépen a zsebekbe. Ha már egyszer a Bin Laden sztori kezd feledébe merülni…
Elvtársak, újra?
Eközben kis hazánk is veszélybe kerülhet az Olimpia végéig. Régóta szúrja az orosz vezetés szemét, konkrétabban nagyhatalmi büszkeségét, hogy a szabadság-téri szovjet emlékmű itthon nem örvend túl nagy népszerűségnek, és a felmérések szerint a tv-ostromlókon kívül is sokan minimum rakétát eresztenének bele. Mi sem egyszerűbb hát, ha orosz fejjel gondolkodunk: keríteni kell néhány kigyúrt kopaszt árpád-sávos zászlóval, és pár rakétavetőt. Hogy az illető személyek egyébként még a Vörös Hadseregben tanulták meg a fegyver kezelését, magyarul életükben nem beszéltek, és amúgy sem kerülnek elő soha, csak a tv-képernyőkön látszanak kiválóan, igazán nem lesz akadály a szent háború megkezdéséhez. Figyelem: a Pekingi Olimpia augusztus 24-ig tart!
Utolsó kommentek