Miért fütyülünk? Miért találtunk ki vallásokat és isteneket? Miért vannak a mítoszaink és miért akarunk mindenáron valamiben hinni?

Talán, mert nem akarjuk elhinni, hogy itt vagyunk magunkban ebben a büdös nagy világban és nincsen senki és semmi, ami vigyázna ránk. Feltétel nélkül velünk van mindig és akkor is segít, ha mi egyébként nem érdemelnénk meg. 

El akarjuk nyomni a dalokkal és a a zenével azt a nagy csendet, ami egyébként körülvesz minket, ha csak magunk vagyunk. Következés képpen nem szeretjük hallani a magunk belső hangját, mert esetleg olyanokat hallanánk, amiket nem szeretnénk hallani. Ez most nem tudatalatti vagy ilyesmi, hívjuk egyszerűen a saját gondolatainknak.

Ezeket nem akarjuk meghallani és ezért keltjük ezt a hatalmas zajt magunk körül minden lehetséges módon. A rádiózás és a tévézés elterjedése is ennek az eredménye. Kikapcsolódás. De hát miből is? A mindennapokból? Ahol mások dolgaival és a másokra tett hatásunkkal vagyunk elfoglalva? Nem hinném. Inkább csak a saját dolgainktól zárkózunk el. Ez az igazi magányosság. Hogy ezt ne érezzük bömböltetünk mindenféle eszközöket, az élvezeti értéken túl.

Kicsit a vallások is erre vezethetők vissza. Amikor az emberiség nem akarta felfogni, hogy a sorsa csak is kizárólag saját magán múlik, és hogy nincs semmi ami megvédené a világ ócska dolgaitól, akkor kitalált magának isteneket, akikhez még mítoszokat is gyártott. Annyira belejöttünk a dologba, hogy lényegileg mára nem is nagyon foglalkozunk magunkkal.

Mindig és mindenhol ez zúdul ránk, az egész globalitásnak ez a lényege: vegyél részt a taársadalom rítusaiban és ne foglalkozz magaddal és a sorsoddal, majd mi megmondjuk neked, mi a helyes és az elfogadott. Ne fáradj azzal, hogy elgondolkodsz azon, hogy valóban mi az értékes, majd mi ezt mind készen kínáluk neked, mint az ételt a boltban.

Nem gondolnám, hogy ez oltári gond lenne, ha különben nem veszett volna el az ember alapvető tulajdonságainak legtöbbje. Pont azért, mert ezekre nem adatott meg adekvát válasz, vagyis érdektelen. Mostanában mondjuk előkerülnek olyan elvek, mint egyéniség, tolerancia, empátia a teljesség igénye nélkül, de vajon az ezeket hangoztatók hány százaléka gondolja mindezt komolyan? Biókaját enni trendi, de nem azért mert tisztelem a testem, amelyik befogadta a lelkem, hanem mert ez most a menő.

Minden nagyobb gazdasági vállalkozás erre a tohonyaságra épít. Vagyis előre gyártott elvekkel vesznek körbe, ezeket árulják, hogy minél kevésbé halhassuk meg a saját hangunkat, amely esetleg azt mondaná: haver, ez nem helyes, ezt ne tedd! Lustaságunk és magányosságunk az, ami kiszolgáltatottá tesz minket az egyházaktól az MTV-n át az internetes társkeresőkig.