Miért van, hogy alkoholisták, drogosok, szellemi fogyatékosok alkotják a hazai main stream média javát? Tornóczky Anitával keresztezett német juhászkutya legyen e sorok szerzője, ha véletlenül kerülnek ekkora intenzitással képernyőre a magyar valóság legnegatívabb szélsőértékű non plusz ultrái. Vajon a nyilvános önalázási vágy követelmény, ha valaki ma egy tv-csatornánál karriert akar befutni? Igyál, raccsolj, öltözz bohócnak, vagy épp vetkőzz! - így ragad meg a műsor a néző fejében! Felvételi tippek televíziós pályára készülő ifjaknak, avagy a nézőcsalogatás rejtett útjai a hazai médiában.  

Stohl Buci, a szippantós

2006 áprilisában a Való Világ egykori házigazdájának drogbotrányától volt hangos a sajtó. Állítólag kábítószerrel való visszaélés miatt hallgatta ki a rivaldafényből épp kikopóban lévő színészt a rendőrség. Buci tagadott, de a botrány híre is elég volt ahhoz, hogy főszippantói magasságba emelje (netán röpítse) az ismert celebet a tévézők szemében. A frissen jött hírverés után a Csillag születik és a Szombat esti láz című műsorban Stohl ismét régi fényében tündökölhetett. Sőt, drogbotránya óta csetléseit, botlásait, gyakori agresszív kismalac stílusát a nézők még érdekesebbnek találják, mint azelőtt. A csel tehát bevált.  

Pálffy, a pityókás híradós

Közismert, hogy Pálffy iszik. Gondoljunk csak legújabb boros-könyvének plakátjára: mögötte a sok üres üveg... Lehet, hogy az életben a töményebbhez is hozzászokott, egyszer ugyanis perceket késett a híradó, mert nem találták a házban. Állítólag adás előtt mindig ki kell mennie a toalettre, ahonnan rendre vidáman, pirospozsgás arccal tér vissza, nem csoda hát, ha úgy cikázik a tekintete a súgógépen, mint denevéré a lecsóban. A jelenleg fél éves szabadságát töltő Pálffy egyébként jó fej, és amikor épp józan, könyvet ír, vagy egész érdekeseket nyilatkozik, például a hazai média siralmas színvonaláról. A közszolgálati M1 Híradó nézettségét is egyedül az ő „egyéni” stílusa képes feltornászni. Vajon spontán, vagy nagyon is tudatosan viselkedik kissé ilumináltan a képernyőn?  

Ki az a Hajdú Péter?

Az Esti Frizbi és NÉVshowR című műsor vezetője pia és hallucinogén anyagok nélkül mond olyan sötéteket, ami kitörölhetetlenül egy életre beleég a néző jobb sorsra érdemes agyába. Ő az, akiről még az átlag médiafogyasztó sem érti, mi a búzapaprikást keres a tv-ben. Ez egyébként a néző hibája, hiszen csak még nem szokta meg eléggé e botrányhős népszerűségvadász extrémitását, aki rendkívül szerény ember, hiszen nem akarja magát Steven Spielberghez hasonlítani. Vajon Hajdú Péter magától ennyire idióta, vagy munkaköri kötelessége, hogy tartós szellemi mélyrepüléssel csalogasson nézőket arra a csatornára, ahol éppen szerepel?

Kenyeret és cirkuszt!

A hülyeség, Kedves Olvasó, nagy úr, ráadásul ragadós, ne csodálkozzon hát, ha a fenti személyek és társaik nézők százezreit ültetik le a tv képernyők elé nap, mint nap. Vannak, akiknek ez fáj, másoknak viszont kikapcsolódást jelent, hogy a munkából megfáradtan hazatérve nevethetnek e Patyomkin-világ kirakatszereplőin, valós vagy megjátszott szellemi zsákutcáin, így töltve el a pihenésre jutó kevés időt. Egy biztos: a tv-csatornák nagyon is tudatosan alkalmazzák fogyatékos színészeiket, hogy meglegyen nézőik napi önfeledt szórakozása. Vagy Ön másképp gondolja?  

Lassan már a csapból is fogkrémreklámok folynak. Betérünk hát a boltba, megvesszük, amelyiknek a neve ismerős, kipróbáljuk, de a fogmosás után valahogy mégsem Laci mosolyog vissza tükörből. Eközben a jóval hatékonyabb fogselyemről nem tudunk gyakorlatilag semmit. Elképzelhető, hogy a sokmilliárdos fogászati ágazat haszonélvezőinek fontosabb, hogy elegendő számú beteg álljon sorba a magánrendelők előtt, minthogy egy régi-új módszerrel talán az emberek megszabadulhassanak az egyik legkínzóbb fájdalomtól? Valóban világméretű összeesküvés zajlik a fogápolási iparban? Az alábbi írás szerint igen!

"Közhely, hogy 30-40 éves korukra az emberek túlnyomó többségének tele van a fogsora koronákkal, hidakkal és más műtárggyal. A gyökértömésekről nem is beszélve, amelyek még korábban jelennek meg. Hogy lehet az, hogy jobbnál-jobb fogkefékkel és fogkrémekkel (a fogorvosok egyesületének ajánlásával) történő naponta két-háromszori fogmosás ide vezet?

A megoldás: a fogkefe/fogkrém használata csak felszíni, esztétikai kezelés (egy fogorvos szerint a tisztító hatás túlnyomó részben a fogkefének köszönhető, a fogkrémnek csak minimális hatása van). A valódi dolgok a mélyben, a fogak közé beágyazva történnek. Az apró rostok és más ételdarabkák megrekednek a fogak között, megrohadnak, és hosszú évek során megteszik a magukét: alattomosan, a két fog között kilyukasztják a fogat. Konkrétan nekem még egy fogam sem lyukadt ki a felszínről, de már vagy tíz lyukadt ki így oldalról, a két fog között. A fogorvosom megmondta a megoldást: használjak fogselymet.

Vajon miért nem hallottam korábban ezt a tanácsot? Miért nem szól egyetlen TV reklám sem a fogselyemről, mindig csak a fogkefékről és a fogkrémekről? Miért nem része az iskolaorvosi vizsgálatnak/oktatásnak a fogselyem használatának megismertetése? Szerintem azért, mert a fogorvosok munka nélkül maradnának, ha már gyerekkorban megtanítanák a fogselyem használatát. Sokkal kevesebb lyukas fog lenne, nem kellenének a koronák és a hidak, és egy sokmilliárdos iparág elvesztené a kuncsaftjainak nagy részét."

Vajon erre a világban máshol is rádöbbentek már? A friss hírek szerint a napokban a sokadik mérgezett kínai gyártmányú fogkrémet találták az Egyesült Államokban. Mi van, ha a feltörekvő Kína szándékosan akarja megingatni a világ fogyasztóinak bizalmát a jelenlegi termékekben, és hamarosan hódító útjára indul a kínai fogselyem? Ha beválik, hát üsse kő, és egy biztos: „occó lesz, nem drága”!   

Valóban Lenin teteméhez zarándokolnak a turisták a Vörös téri mauzóleumba? A londoni George Allan & Unwin vállalat kiadásában megjelent könyv szerint nem! A szerző azt állítja, hogy többszöri sikertelen balzsamozás után már a 30-as években egy viaszbábúra cserélték az addigra erősen bomlásnak indult forradalmárt. Más kutatók pedig arra esküsznek, hogy a tetem akkor károsodott véglegesen, amikor a II. Világháború idején délre menekítették a német fenyegetés miatt. A sok találgatás vajon csak propaganda egy mítosz lerombolására? De akkor miért akarja eltűntetni elődjét a Vörös térről Gorbacsov, egykori szovjet főtitkár?

A könyv szerzője, dr. Stefan Possony szerint, Lenint háromszor is próbálták bebalzsamozni, de már az első kísérletnél a bomlás erős jelei mutatkoztak a testén. Ezután két orosz professzort rendeltek ki a művelet megismétlésére, akik négy és fél hónapig szorgoskodtak. Ennek ellenére 1928-ban észrevehetően romlott a holttest állapota, pedig állítólag egész új módszert alkalmaztak a tartósítására. A szovjet pártvezetés és a hatóságok ezután elhatározták, hogy eltüntetik a kis kopasz bolsevikot, és helyette viaszbábút használnak.

Hőhullám

A másik elmélet szerint csak a II. Világháború után került sor a cserére. 1942-ben a német páncélosok már alig száz kilométerre voltak Moszkvától, amikor a szovjet pártvezetés úgy döntött, nem adja Hitler kezére a kommunizmus szimbólumának tartott Lenin-holttestet. Menekülés közben magával vitték hát délnek egy hűtött tartályban. Nos, ahogy e díszes társaság közeledett a mai Azerbajdzsán felé, úgy nőtt a hőség, a korabeli szerény szintű fagyasztási technológia pedig épp arra volt elég, hogy ne süljön meg a reggeli rántotta Lenin apánk pocakján. 

Helyszínelés

„Két hete láttam Lenint a mauzóleumban. Hát, csalódtam. Egy viaszbaba (bár ezt nem vallják be), sötét van, és ha megszólalsz, az ohránnyik csúnyán néz rád, megállni se lehet!” - így egy magyar turista 2008-as fórum-bejegyzése. Dr. Stefan Possony könyve szerint egyébként állítólag már 1930 elején észrevették a mauzóleumba látogatók, hogy ott, ahol Lenin lábának kellett volna lennie, üresség volt, majd később már lábat észleltek. Úgyszintén felfedezték, hogy a Lenin fején több volt a haj, mint 30 éves korában, holott 54 évesen halt meg.

Tudományos felfedezés a 34 ezer részre vágott agyvelőről?

A legjobb magyarázat ez utóbbira nem más, minthogy halála után 34 ezer részre vágták fel Lenin agyát, abban reménykedve, hogy megtalálják "géniuszának" nyitját? Legalábbis ezt állítja dr. Stefan Possony. Annyi mindenesetre igaz, hogy akik látták a bolsevik vezető idősebb korában készült fényképét, majd utána a mauzóleumi tetemet, gyakran kérdezték: vajon a halála gyógyította ki Lenint a kopaszságból, vagy más okból került rá több haj, mint fénykorában? Eközben könnyen lehet, hogy már nem sokáig járhatunk az igazság után a Vörös térre, ugyanis Mihail Gorbacsov nemrégiben szorgalmazta, hogy (bábu)Lenin máshol kapjon új nyugvóhelyet.  

Ön szerint elképzelhető, hogy 2012-től a kábeltévéhez hasonló díjcsomagokban kell majd előfizetnünk a legnépszerűbb internetes oldalakra? Két vezető kanadai telekommunikációs cég alkalmazottjai szerint igen. Vajon csak kacsa hír? Vagy a telefontársaságok ma még titkolt tervéről van szó, amelyek így akarnak rákényszeríteni bennünket a drágább, mobilra optimalizált online technológia használatára? Mindenesetre tény: ma egymilliárd ember csatlakozik számítógépről az internetre, és több mint hárommilliárdnak van hordozható telefonja. A mobileszközök térnyerése minden szakember szerint éveken belül fenekestül felforgatja a világhálót.

A legjobb kampány a negatív kampány

A közeljövőben a telefontársaságok várhatóan kampányt indítanak az otthoni internetezés ellen, hogy minél több embert vegyenek rá költségesebb, mobilos szolgáltatásaik használatára. Két kanadai multi, a TELUS és a Bell Canada már meg is tette az első lépést: több alkalmazottjuk egyidőben kikotyogta (vagy szándékosan kiszivárogtatta), hogy 2012-től, de lehet, hogy már 2010-től, a kábeltévé-társaságok modelljét követve előfizetői csomagokba rendezik a legnépszerűbb weblapokat. Mindez az érintett oldalak látogatottságának radikális csökkenéséhez, majd pénzügyi csődjéhez vezet, a kibővült mobil online szolgáltatásokkal színre lépő telekommunikációs vállalatok pedig a megmentő szerepében tetszelegve deklarálhatják az otthoni internetezés végét.

A nyilvánosság ereje

Ha nem szándékosan adta ki a hírt a két kanadai vállalat, hanem munkavállalóik azért beszéltek a titokról, hogy a nyilvánosság erejével vegyék fel a küzdelmet a közelgő sokk ellen, jó emberre leltek, ugyanis állítólag Dylan Pattyn, a Time Magazin újságírója állt rá az ügyre. Hamarosan megjelenő cikkében várhatóan a TELUS egyik marketingszakértője is nyilatkozik majd arról, hogy cégénél már meg is kezdték azoknak a honlapoknak a blokkolását, amelyek nem részei a társaság mobil előfizetői csomagjának.

Igaz, vagy hamis?

Az Internet fizetőssé tételének hírét a két kanadai társaság azonnal tagadta, és olyan hírek is elterjedtek, miszerint Dylan Pattyn valójában soha nem dolgozott a Time Magazinnál, hanem egy 26 éves hobbi cikkíró, aki brahiból bombázza elméleteivel a neves lap szerkesztőségét. Így vagy úgy: az ügy kipattanása óta sorra szerveződnek az internetes tiltakozó mozgalmak. Kérdés, mennyiben konvertálható a felhasználók ellenállása olyan erővé, amely képes befolyásolni a telekommunikációs vállalatok üzletpolitikáját.

Forrás: Conspiracyplanet.com

Könnyen lehet, hogy eloszlik a legenda Napóleon halála körül: a német Die Welt szerint a francia császár gyomorrákban hunyt el, hánytatószer túladagolással kombinálva, épp úgy, ahogy azt az 1960-as évekig mindenki gondolta. Pedig azóta jól tartotta magát az elmélet, hogy a "kis korzikai" rangjához illő, drámai halált halt: arzénmérgezés áldozata lett. Egy új kutatás most ellentmondani látszik e mítosznak.

A hódító halálával kapcsolatos első konspirációs teória atyja Sten Forshufvud svéd toxikológus volt, aki 1961-ben megkérdőjelezte a Napóleon 1821. május 5-én Szent Ilona szigetén bekövetkezett halála utáni boncolási jelentést, amely annak okaként gyomorrákot állapított meg. A száműzött uralkodó hajában ugyanis kimutatták a mérget. Ezzel sok bonapartista igazoltnak látta összeesküvés-elméleteit, miszerint mégiscsak megmérgezték.