Szeretné tudni, hogy mi az összefüggés az atomerőművek és a hamburger között? Kíváncsi arra, hogy miért is robbant ki valójában az iraki-háború? Elgondolkozott már azon, hogy van-e összefüggés a gyorséttermek és a globális felmelegedés között? Tudja mi történt Csernobilban? A fenti kérdésekre mi sem tudtuk a választ egészen addig, míg egy magát Conradnak nevező személy el nem juttatott hozzánk egy kéziratot, melyet átolvasva egyből tudtuk, hogy azt azonnal és módosítások nélkül közölnünk kell. Íme:
"Tudom, nem szerencsés száraz adatokkal kezdeni egy ilyen írást, de szeretném mindenkivel megosztani, hogy mi indított a kutatás elkezdésére hosszú évekkel ezelőtt. Nem szeretnék konkretizálni, de a példa kedvéért a számítást most a világ legnagyobb gyorséttermi láncolatával végezném el: ebben a láncolatban körülbelül 31 000 „étteremben” várják a vendégeket, melyekben naponta(!) 50 000 000 ember fordul meg. Ezeknek mondjuk 95%-a fogyaszt hamburgert. Mindegyik hamburgerben nagyjából 10dkg hús van (ugyebár alapesetben a hamburgerhús az marhahús, só és bors). Ez naponta kb. 4750 tonna hús. Nem vagyok biztos a következő számokban, de egy marha legyen mondjuk 800kg, amiből a hamburgerhúsnak használható alapanyag legyen 50%. Magyarul napi kb. 6000, évi 2,1 millió marhát eszünk meg mi emberek csak ebben a láncolatban. Egy szakértőnek ezek a számok lehet, hogy nem megdöbbentőek, de engem valóban elgondolkoztattak: biztos, hogy marhából lesz a hamburger?
Fölöslegesen szaporítanám a sorokat, ha kitérnék a nyomozásom részleteire, de a fenti kérdés egy igen szerteágazó összeesküvés leplezéséhez vezetett. Első lépésként felfedeztem, hogy a hamburgerhús „mű anyag”, és kőolajból készül. Sajnos a gépet, amely a nyers kőolajból hamburgerhús-port készít, nem tudtam tüzetesebben megvizsgálni, de saját szememmel láttam működés közben! Sikerült lefizetnem egy munkást, és megfigyelhettem, ahogy a GÉPbe bemegy a kőolaj és kijön valami por, ami ízében és színében a húspogácsára hasonlít. Nem hiszitek el! Megkóstoltam, és frankón az az íz! Természetesen a folyamatnak egy rakás mellékterméke is van, pl.- hogy csak a legérdekesebbet említsem – a benzin, de erről hamarosan olvashattok még, ahogy a titkos adalékanyagról is, amit ekkor még én sem ismertem.
Pár munkással elbeszélgetve megtudtam, hogy ők csak ezt a részfolyamatot felügyelik, fogalmuk sincs, hogy hogyan lesz a porból hamburgerhús, csak azt tudják, hogy a por bepakolását és szállítását katonák (rendes egyenruhás, fegyveres, meg minden) felügyelik. Viszont a benzint elég hanyag módon töltik a kamionokba. Nem ritka, hogy hektóliterek folynak mellé, de ez senkit sem érdekel. Ez csak egy melléktermék, a nagy üzlet nem ebben van. Én azonban – a katonai kísérettől kissé megrémülve – mégis a benzin vonalat követtem.
Tehát a rengeteg melléktermékként keletkező benzinnek felvevőpiacra van szüksége. Ezért a Gyorskaja-Konszern (Én adtam nekik ezt a nevet, ezentúl: GYK ) titkos csatornákon pénzt juttatott a világ legnagyobb, még igazán kihasználatlan benzin-felhasználó piacára, a Távol-Keletre. Ugye már érthető, hogy hirtelen hogyan indulhatott el az indiai és kínai tömeges gépjárműgyártás? De ezzel nincs vége! A sok autónak ugyebár elég jelentős a károsanyag-kibocsájtása, ami üvegházhatást generál. És most jön a lényeg, kedves olvasóim: ez sem véletlen ám! Gondoljatok csak bele: az üvegházhatás eredményeképp megolvad a sarkon a jégtakaró, és ezzel újabb kőolajlelőhelyek lesznek gazdaságosan kitermelhetők. Tehát körbeértünk. A melléktermékként keletkező benzintől eljutottunk az új olajkutakhoz, amikből megint hamburgerpor készíthető! Félelmetes, nem?
Miután megtudtam, hogy a GYK-nak még Földünk épsége sem fontos, új lendületet kaptam, és elhatároztam, hogy kiderítem hogyan lesz a porból húspogácsa. Nagyon hosszú hónapok teltek el és több sikertelen kudarc után végre sikerült találnom egy nyomot. Ukrajnában találkoztam egy emberrel, akit állítólag a hadsereg üldöz. Köztünk legyen szólva, eléggé rákattantam akkoriban az ilyen összeesküvésekre és érdekelt, hogy mit fog mesélni ez az ember. Nos: Csernobilban dolgozott az erőmű egyik titkos részében, ahol valamilyen port vegyítettek a reaktor hűtővizével és utána lapos pogácsákat formáltak belőle. Annyira titkos volt a dolog, hogy akit egyszer felvettek oda annak be kellett költöznie a gyárba és nem hagyhatta el azt! Voltak, akik felmondtak és elmentek, de az emberem biztos volt benne, hogy ezek a személyek sem hagyták el az intézmény területét élve. 1986. április 20-án véletlenül kihallgatott egy beszélgetést, amely valamilyen katonatiszt és egy idegen között zajlott. A lényeg az volt, hogy valami információ kiszivárgott a munkájukról, ezért le kéne zárni a részleget. A terv szerint 26-án….
Hát nem tagadom, leesett az állam, amikor ezt hallottam… Hiszen ’86 április 26-án történt a csernobili atomkatasztrófa! Az emberem csak csendben bólogatott. Valahogy megérezte, hogy menekülnie kell és még 23-án elhagyta a létesítményt. Azóta azonban pokol az élete. Vadásznak rá és tudja, hogy előbb vagy utóbb utol is érik üldözői. Afelől pedig semmi kétsége sincs, hogy mi történik majd vele, ha elkapják…
Ismét nyomon voltam! A hűtővíz szükséges a hamburgerhez és mellesleg a reakcióban keletkező energiából áramot termelnek. Ezzel megszámlálhatatlan hűtő és légkondicionáló berendezés működhet, ami megint a globális felmelegedést segíti elő. Tehát megint ide lyukadtam ki. Kétségem sem fért ahhoz, hogy jó nyomon járok, hiszen több ízben is bizonyítást nyert: a globális felmelegedés katalizátora nem más, mint a GYK üzleti érdeke. Ezért nem használunk még napelemmel és egyéb más, alternatív energiaforrással hajtott járműveket és ezért légkondicionálunk minden létező épületet. És az is nyilvánvalóvá vált, hogy Amerika (a gyorskajáldák hazája) miért folytat háborút minden csepp olajért!
Felnyílt a szemem, de az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy veszélybe kerültem. Úgy gondolom, ha tudásomat nyilvánosságra hozom, talán lemondanak arról a GYK emberei, hogy elhallgattassanak.
Üdvözlettel: Conrad"
A Nagy Honvédő Háború 1941-1945 című munka szerzői nagyon sok, eddig titkosított anyagot is felhasználhatnak, ami a nehéz ellenőrizhetőség hiányában máris lehetőséget ad nem kevés önfényezésre. Ahogy az a tény is bíztató, hogy a szerkesztőbizottság elnöke a történelemben nyilván fenemód képzett Anatolij Szergyukov védelmi miniszter, és a testület tagjai között van a legmagasabb orosz katonai vezetés több tagja is. Azért néhány történész is befért a keretbe. 
Meghalt a király, éljen a király! - szól az ismert mondás, amely egy kis áthallással a szóvivők esetében is igaz: ma már egyetlen kormány sem tud egyetlen napig sem meglenni hivatásos ugatók nélkül. Ha valamelyikük kidől, kitör a frász, a miniszterek és az államtitkárok agya végletesen beszűkül, és pánikszerűen menekülni kezdenek a szóvivő hiányában őket kereső riporterek elől. Sok jeles államférfi akkor képes csak újra nyugodtan hátradőlni a karosszékben, amikor az utánpótlás végre felslattyog a szóvivői pulpitusra, és elkezdi hirdetni a kommunikációs igét. 
A kemény bejelentések egy nő szájából lágyabban hatnak. Ez volt az alaptézis, amikor Gál J. Zoltán államtitkár Danks „Tesco gazdaságos” Emesét nézte ki következő szóvivőnek. A megmondóhölgy állítólag húsvéti „olcsó és finom” Feri-csokinyuszik piacra dobását javasolta az egyik értekezleten, amivel kiváltotta a közismerten csak a Télapóban hívő kormányfő haragját. Nem csoda hát, hogy alig három hónap után távoznia kellett. A nagyreményű utód, Demcsák Zsuzsa pedig még hivatalba lépése előtt lekókadt. Vajon mi áll a két, szinte azonnali bukás hátterében? Lehetséges, hogy Klára asszony a Szemlőhegy utcából nem nézte jó szemmel a női szóvivőket?
Utolsó kommentek