A legkönnyebb lenne azt a mondatot kiszöttyenteni magamból, hogy mindegyik ugyanolyan és mindegyik csak a hatalmat akarja. Na, mondjuk ugyan mi a fene lenne a politika lényege, ha nem az, hogy az adott párt a hatalmat megszerezze és megtartva valami helyeset tegyen. Ez a természetszerű lényege, ezért nem érdemes kárhoztatni egyetlen formációt sem.

A gond inkább az olyan, magukat politikusnak valló agent manipulateur-ökkel van, akiknek mindez nem fontos. Az egyetlen cél a hatalom megőrzése és abból minél nagyobb pénzügyi haszon kivétele. Könnyen előfordulhat az is, hogy ezért komoly fordulatokat kell venni, köpönyegeket kell levenni, felvenni és mindenféle jellemtelen alakokkal kell kokettálni.

Mindeközben kirajzolódik a kép a nagy közös buliról, amelyben az ilyen alakok, mint egy kocsmában összehozzák a bizniszt. Az ilyen helységekben bárdolatlan bútorok és ugyanilyen vendégek vannak, ahol közösen nyúlkálnak a húsosfazék után és mivel közös a cél, az eszközökben sem nagyon kell váltogatni.

Pont, mint a Kádár korszakban, ahol engedték az embereknek lopni a gyárból, cserébe engedték a politikát nagyban lopni. "Ugyanolyanok vagyunk, ugyanazt tesszük mind és ezért cinkosan összekacsintunk: nem láttam semmit."

Az szadi egy huszáros vágással összebútorozik a volt ellenzéki tulipánosokkal, azokkal, kik eddig egymást gyalázták minden módon. Már biztos nagyon nagy a gond, ha ezt ilyen látványosan csinálnak, annak ellenére, hogy ezt mindenki látja-érti-tudja.

Ezt tuti a Jobbik generálta és fizette, mert szeretné tudni (felkészülve a jövőre), hogy milyen messzire mehet majd el a koaliciós partner keresésében, amikor eljönne az ideje. A vizsgálat vélhetően komoly tapasztalat lesz, elemezni való a politológiának évekre, hiszen külön külön talán elérhetnének 2 - 2 egységet, de együtt a 3 is irracionális...

Az tagadhatatlan tény, hogy a média meghatározza a mindennapi viselkedésünket. Nem csak a gyerekek vagy bárki más agresszív viselkedése itt a kérdés, annál sokkal több. Lényegében az élet minden területén meghatározza gondolkodásunkat. Mindennapjaink témáját is megadja számunkra. Amit a sajtóban látunk hallunk a beszélgetéseink témáinak nagy részét adja. Azt persze nem mondja meg, illetve nem tudja meghatározni, hogy az adott dologról mit gondoljunk, de hogy mi legyen a téma azt biztos.

Ezzel egy olyan gondolkodási klisét kényszerít ránk, amelyet észre sem veszünk, és közben elkezdődik a figyelmünk irányítása, aminek egyenes és logikus következménye a nézeteink irányítása. Itt pedig már 1984 határán vagyunk. Lassan elfednek előlünk mindent ami a hivatalos kívánatos és elfogadott eseményeken kívül van, és adott esetben esetleg arra vezetné az átlag olvasót/hallgatót, hogy elgondolkozzon a világán.

Nem vagyok anarchista, de elgondolkodtat, hogy kik és hol működtetik ezt a globális rendszert? Mert az biztos, hogy a nyugati kultúra és civilizáció nevében Amerika vette át a vezető szerepet és irányítást. Onnan érkeznek az áramlatok, amelyek aztán elhatalmasodnak Európán át az egész világon. Vajon helyes ez? És vajon mikor következik be a civilizációk/kultúrák harca egymással?

Ha azt nézzük az amerikai média piacot kik irányítják, lényegileg nyolc (!) emberhez érünk el. A Sajtószövetség vezetői tanácsához: a New York Times, a Washington Post, a Time, a Newsweek, valamint az NBC, az ABC és a CBS ügyvezetőihez. Az ő döntésük nélkül egyetlen politikai, gazdasági stb hír sem kerülhet köztudatba. Ők irányítják a hozzájuk lakájszerűen lábhoz térdelő egyéb sajtótársaságokat szerte a világon. Azt pedig láthatjuk, hogy a sajtó "megfogása" milyen eredményekkel jár gazdasági és politikai értelemben is... Kezdhetjük újraértelmezni a hatalom fogalmát.

Arra nincs bizonyítékom, hogy létezik egy nagy amerikai, keleti-parti liberális összeesküvés a médiaelit tagjaiból, amely persze koránt sem reprezentálja Amerika, vagy a világ közvéleményét, a tények azonban sokat elárulnak. Mindannyian a médiaelit tagjai, fehérbőrű, középkorú férfiak akik ugyanazokra a konferenciákra, partykra és bankettekre járnak. Számos példa van arra, hogy ha valamelyikük feldob egy témát, akkor azt valószínűleg a többi is átveszi és tovább dagasztja, amíg végül ki tudja milyen társadalmi katasztrófa lesz belőle...

Miért fütyülünk? Miért találtunk ki vallásokat és isteneket? Miért vannak a mítoszaink és miért akarunk mindenáron valamiben hinni?

Talán, mert nem akarjuk elhinni, hogy itt vagyunk magunkban ebben a büdös nagy világban és nincsen senki és semmi, ami vigyázna ránk. Feltétel nélkül velünk van mindig és akkor is segít, ha mi egyébként nem érdemelnénk meg. 

El akarjuk nyomni a dalokkal és a a zenével azt a nagy csendet, ami egyébként körülvesz minket, ha csak magunk vagyunk. Következés képpen nem szeretjük hallani a magunk belső hangját, mert esetleg olyanokat hallanánk, amiket nem szeretnénk hallani. Ez most nem tudatalatti vagy ilyesmi, hívjuk egyszerűen a saját gondolatainknak.

Ezeket nem akarjuk meghallani és ezért keltjük ezt a hatalmas zajt magunk körül minden lehetséges módon. A rádiózás és a tévézés elterjedése is ennek az eredménye. Kikapcsolódás. De hát miből is? A mindennapokból? Ahol mások dolgaival és a másokra tett hatásunkkal vagyunk elfoglalva? Nem hinném. Inkább csak a saját dolgainktól zárkózunk el. Ez az igazi magányosság. Hogy ezt ne érezzük bömböltetünk mindenféle eszközöket, az élvezeti értéken túl.

Kicsit a vallások is erre vezethetők vissza. Amikor az emberiség nem akarta felfogni, hogy a sorsa csak is kizárólag saját magán múlik, és hogy nincs semmi ami megvédené a világ ócska dolgaitól, akkor kitalált magának isteneket, akikhez még mítoszokat is gyártott. Annyira belejöttünk a dologba, hogy lényegileg mára nem is nagyon foglalkozunk magunkkal.

Mindig és mindenhol ez zúdul ránk, az egész globalitásnak ez a lényege: vegyél részt a taársadalom rítusaiban és ne foglalkozz magaddal és a sorsoddal, majd mi megmondjuk neked, mi a helyes és az elfogadott. Ne fáradj azzal, hogy elgondolkodsz azon, hogy valóban mi az értékes, majd mi ezt mind készen kínáluk neked, mint az ételt a boltban.

Nem gondolnám, hogy ez oltári gond lenne, ha különben nem veszett volna el az ember alapvető tulajdonságainak legtöbbje. Pont azért, mert ezekre nem adatott meg adekvát válasz, vagyis érdektelen. Mostanában mondjuk előkerülnek olyan elvek, mint egyéniség, tolerancia, empátia a teljesség igénye nélkül, de vajon az ezeket hangoztatók hány százaléka gondolja mindezt komolyan? Biókaját enni trendi, de nem azért mert tisztelem a testem, amelyik befogadta a lelkem, hanem mert ez most a menő.

Minden nagyobb gazdasági vállalkozás erre a tohonyaságra épít. Vagyis előre gyártott elvekkel vesznek körbe, ezeket árulják, hogy minél kevésbé halhassuk meg a saját hangunkat, amely esetleg azt mondaná: haver, ez nem helyes, ezt ne tedd! Lustaságunk és magányosságunk az, ami kiszolgáltatottá tesz minket az egyházaktól az MTV-n át az internetes társkeresőkig.

És akkor ez most megint elkezdődött. Négyévente megkezdődik ez a lassan szánalmassá váló gonosz kis mese, amit kampánynak hívnak a hozzáértők. Most azonban érdekes pikantériája van ennek a köznépi véres rítusnak. Mi van akkor, ha ezen hangoknak igaza van, és valóban csak egy állati nagy kísérlet alanyai vagyunk. Ha a választás valójában csak egy nagy orvosi vizsgálat, amely azt figyeli, hogy a köztudottan birka türelmű magyar néppel mennyit lehet megtenni, meddig bírjuk cérnával, mi az a gén ami a békés nyugalmunkat és beletörődésünket okozza.

Éppen ezért – a megrendelők kérésére – bedobták a köztudatba ezt a Mesterházy jelöltet, és figyelik lesz-e balhé. Ha nem, akkor nekiugranak és mondanak egy még durvábbat. Mondjuk Molnár Ágnest, aki már a kórházakat is megreformálta erős izgalmi állapotban. Vagy Lendvai Ildi néni asszonyt, aki soha semmit nem vállal, de mindenhol ott van, és mint a beton megkötött a helyén. Megmondó, beszóló, okoska, lelkiismeret, meg minden – univerzális. Még a Kovács Laca bácsit is hazarángatták, hogy ugyan ő is mondjon már valamit, mert kevés a felszólaló, az elvtársak a kóterben ülnek...

Ha ez sem veri le a biztosítékot – már fél évvel a választások előtt – akkor nincs mese, be kell vetni a nagyágyút, az új igazságbeszédet: Baló Györgyné (született Morvai Krisztina) bejelenti, hogy valójában ez egy médiabaki volt, egész tevékenysége Ildikó asszony irányítása mellett folyt és bocsi, de vissza az egész, mert itt tényleg minden okés, és ez is csak a kísérlet része volt Budaházy Györgyöstül, Ferenc testvérestül...

A választásokon a Jobbik majd hirtelen szövetségbe tömörül az MSZP-vel, az SZDSZ-el és mindenkivel, mert akivel csak tud, – őket látszólag beavatták a nagy átverő show-ba – mert, ha ez nem lesz a magyaroknak kiakasztó, akkor semmi! Mert valahogy ki akarják belőlünk hozni, hogy "tengerre magyar!" Minden akciójukat egy nagy ívre fűzték fel: a kórházi trezoroktól; a töröljük el a buktatást, aztán a tantárgyakat az általános iskola alsó tagozatában; a 4-es metró egekbe szökő árán át; egészen a 17 ezer milliárdos tartozáson keresztül; a megszorításokig ésatöbbi ésatöbbi minden dolguk olyan, hogy külön-külön is eldobja az ember az agyát, de együtt aztán... Meddig bírjuk ki? No ezt nem tudni, de az irány megvan, ez a lényeg.

A vizsgálatot egy neves amerikai és/vagy orosz és/vagy Uniós gyógyszerész lap rendelte meg, amely az emberi tűrőképesség határait szeretné feltérképezni a sivatagoktól a magyar parlamenti közvetítésig, hogy kifejleszthessen egy esetleges tablettát a nyugalon és az apátia elérésére. És mi ezt most megint méla beletörődéssel fogjuk bámulni, hacsak el nem értük azt a bizonyos pontot, ahonnan már nincs tovább. A kísérlet ezen részére a megrendelő nem adott utasítást, mindössze egy sor van erre vonatkozóan: aki kiszáll a játékból, annak semmilyen követelése nem lehet, vagyis oldjátok meg...

Először is kezdjük azzal, hogy nincs tévém. Nem azért mert galádul szegény vagyok, hanem mert én így döntöttem. Nekem erre nincs szükségem, ezért nincs tévém kb. másfél éve. De akkor még nem sejtettem... "hogy békaemberekkel fogok találkozni". No erre azért nem számítottam. Valamelyik nap hazalátogattam a szüleimhez, és ott néztem tévét. Na ez az élmény nagyon kemény volt. Átértékeltem az életemet, az tuti!

Sikerült belenéznem a Bunkó feleséget keres műsornak nevezett szánalmas és érthetetlen adásba. Annak, aki még nem látta: egy hajdan zseniális lantművész - "tanácsadója" Falusi Mariann, amire egyszerűen lehetetlen reagálni (!) – egy műsorban néhány ostoba, szánalmas, kialvatlan nőre emlékezető humanoiddal ünnepelteti magát, akik megpróbálnak úgy csinálni, mintha nem csak az exhibicionizmusuk és a pénz iránti olthatalan vágyuk hajtaná őket. A lényege, hogy megpróbálnak mindent, hogy ez az ember őket válassza és valamilyen módon megalázhassák együtt a házasság amúgy is megtépázott becsületét.

Meg is tesznek mindent ennek érdekében, abban nincs hiba. Képzelem azt az égést, amikor ezek hazamentek a nyári forgatás után és most elkezdik lenyomni azt a szánalmat amit tettek. Gondolom a faluban, kisvárosban, vagy nagyvárosban is az emberek amikor felismerik őket, hogy reagálnak rájuk! "Anyu, ez az a néni, aki tegnap este még azon a szakállas bácsin vergődött egy szál bugyiban? – Nem kislányom, ez az a néni, akire apu azt mondta bottal sem piszkálná meg."

Emberek! Ez tünet. Ez ma a magyar valóság. Most abba nem mennék bele, hogy az ország milyen állapotban van, és hogy az embernek felkelni sincs kedve ebbe a világba, de ez azért sokkoló. Az, ahogy az embernek az arcába vágják ezt a szemetet, az egyszerűen felháborító! És ezt nyomják főműsoridőben! Na ha valamikor, akkor ennek most kellene véget vetni. Szerintem elértünk az origó ponthoz. Innen nincs alább.

Gondoljunk csak bele! Amikor Győző, a Gáspár család sarja kezdett valóságshow ámokfutásba akkor is sokan kiakadtunk, de ahhoz képest ez mi? Ez már ahhoz képest is gáz. Mondjuk, ennek a műsornak a készítőinek intő jel lehet a két rédióval megesett "malőr"... Ahol kettő kiesett kiesnek még mások is.

De nem tanulnak ám ezek a szerencsétlenek! A másik szép reményű alkotás a Macsólabor. Na az lesz aztán csak a valami. Elolvastam a neten az ajánlást. Zseniális. Komolyan. Rendesen sajnálom azokat akiket ez majd önértékelési válságba fog sodorni. Azokat meg még jobban, akiket valami kamu szöveggel beetettek és látványosan hülyét csinálnak belőlük az ország egy része előtt. Akivel elhitetik, hogy most megváltozik az élete és "vagányabb, magabiztosabb, menõbb, egyszóval egy igazi "nagybetûs" PASI lesz!" Az, hogy egyébként az illetőt aztán visszadobják oda ahonnak kiemelték, de az a közeg már nem fogadja vissza – az már nem fontos. Nekik semmi sem az. Két nevesincs őzikeszemű lányka fog majd tanácsot adni, meg egy csapat stylist - jelentsen ez a szó bármit, de sejtem, hogy az unatkozó metroszexuálisok tömegét - hogy milyennek kellene lenned, hogy menő legyél. Nem okos, értelmes, nyílt, elfogadó, művelt, megbízható értékes tagja a társadalomnak, hanem"nagybetûs" PASI.

Na így lesz a következő generáció beteg minden szinten. Idegbeteg, identitás-zavaros, androgün, akinek hasonlóan beteg emberek mondják meg mi az elvárás veled szemben. Ez vezetett az abnormális fogyókúrákhoz, a szingliséghez - amit szerintem magyarul magányosnak mondanak - meg egyéb idiótaságokhoz. 

Döntsétek el, hogy ez kell-e nekünk. És ez az út hova vezet...