A világszervezet tudatosan használja az élelmiszerfegyvert a legszegényebbek sakkban tartására. Több ország esetében is a hitelek egyik feltétele az, hogy a megsegített megnyissa kapuit a nemzetközi kereskedelem előtt, és eltörölje a nemzeti iparát védő szabályokat. Az eredmény rendre katasztrófa: egyenlőtlen verseny, egekbe szökő élelmiszer- és üzemanyagárak, éhezés. Vajon Henry Kissinger, volt amerikai honvédelmi miniszter, már a 70-es években tudott valamit, amikor megjósolta, hogy előbb-utóbb megkezdődik a világban a „hasztalan fogyasztók” tudatos elpusztítása?
Közel 4 milliárd dollár. Ekkora hitelt kapott Honduras a múlt évtized elején. Két év sem kellett hozzá, hogy a felére csökkenjen a farmerek jövedelme, miközben az élelmiszerek árai felkúsztak az exoszféráig. Az ország legjobb földjein gabona helyett érthetetlen módon afrikai pálmát, és hasonló cikkeket kezdtek termeszteni. Ugyanez történt Haitival is: kötelező gazdasági reformkonyha, és a szigetországot teljesen kiszolgáltató piaci liberalizáció egy szép adag zöldhasú fejében. És lőn katasztrófa. A közvélemény lassan eszmélt, és végül a Világbank is megszólalt az ügyben. Sergio Jellinek, a szervezet szóvivője könnyen elintézte a kérdést: „az árakról a világpiac tehet”. Magyarul, ha hazád nem bírja a nemzetközi árversenyt, megdögölhetsz. Legalább elismerik.
Utolsó kommentek