Nemsokára betör a magyar piacra az ingyenes kenyér. Vajon legközelebb a pékek mennek majd sercliből máglyát rakni az aktuális főgonosz hipermarket elé? Igaz ugyan, hogy az Auchan csak jól járt a dinnyeháborúval (és most a Penny is próbálkozik), de mindezt egészen idáig mi magunk sem tudtuk elképzelni. Egy ismeretlen olvasónk azonban megküldte szerkesztőségünknek a nagyáruházak féltve őrzött tervét, amelyből  megtudtuk a dinnye titkát, és az is kiderült, hogy a hipermarketek milyen eszközökkel akarják uralmuk alá hajtani az állandóan akadékoskodó termelőket. Sőt, arra is fény derült, mikortól lesz végre ingyenes sör Magyarországon.

Miközben a dinnye ára a padlót verdesi, titokban már gyártják a nullás árcédulákat a kenyérhez. A dinnyebalhé ugyanis bebizonyította a hipermarketek számára: megvan az erejük ahhoz, hogy egy kis ármanőverezéssel behódoltassák a nyafogó kistermelőket. A kenyér leértékelése pedig igazi halálos döfés, mert idén nagyságrendekkel több búza termett, mint tavaly, az árusok ráadásul a jobb ár reményében kivárnak az eladásokkal, ami tovább növeli az eladhatatlan felesleget. A készülő kenyérháborúra mi sem jobb bizonyíték, minthogy éppen az egykori búzaégető, Karsai József MSZP-s parlamenti képviselő vette szárnyai alá a dinnyeügyet. Néhány szakértő eközben úgy nyilatkozott, hogy a péksütemények árának csökkenése kizárt, de nem szabad hinnünk nekik sem, mert ők is a nagyszabású összeesküvés részei. Lássuk, miről is van szó pontosan!

Ne lepődjünk meg hát, ha fél év múlva vidéken járva „kukurikúdeócsó” rikoltással köszön ránk napi ötször egy leértékelt műbőr kakas, miközben a lenyugvó nap alatt örökké vidám szövetkezeti tagok indulnak Tesco-sapkában és Auchan gatyában az éjszakai robotra. És annak is örülhetünk, hogy a hipermarketek összefogásának eredményképp a hírek szerint akár egy éven belül valóra válhat a nagymúltú Kétfarkú Kutya Párt legfontosabb 2006-os választási ígérete, az ingyen sör. Ennek az árát a fenti hatalomátvétel után sincs értelme fölemelni, hiszen jó taktika meghagyni az embereknek egy kis boldogságot. Milyen jól megy majd az addigra ötszáz forintos kilós kenyérhez!

Miközben egyre terjednek a sovány és boldog magyarokat vizionáló népjobbító elképzelések, az internet a véznaságot okozó táplálkozási szokások dicsőítésének fő színterévé vált. Kettőt sem kattintunk, már jönnek is a tanácsok, hogyan lehet a végsőkig lecsontosodni, csak éppen azt titkolják el, hogy milyen veszélyt rejt ez magában. Vajon valóban kizárólag az egészséges életmód népszerűsítése a cél, vagy inkább az, hogy néhányan akkor is remekül megéljenek különféle fitness-programok fabrikálásából, ha vásárlóik ennek következtében szószoros értelemben elfogynak?  

Spanyolországban mintegy négyszáz, anorexiára vagy bulímiára ösztönző weboldalt fedezett fel a rendőrség a napokban. Ezek látogatói főként 12 és 28 év közötti nők, akik a honlapokon olyan tanácsokat találhatnak, mint például hogyan lehet gyorsan lefogyni, vagy hogyan rejthetik el családtagjaik elől megváltozott étkezési szokásaikat. A rendőrség egy olyan oldalt is felfedezett, amely versenyt hirdetett a fiatal lányok között: ki tud legtöbb súlyt leadni 14 nap alatt? De vajon hol van a határ egészséges életmód és kóros véznasághoz vezető fogyókúra-mánia között?

"Engem senki se kezeljen speciálisan!" - fakadt ki egy közelmúltbeli roma konferencián a hallgatóság egyik tagja, amikor arról folyt az eszmecsere, hogy milyen különleges intézkedésekkel segítheti a kormányzat és a többségi társadalom a cigányságot. És tényleg: vajon az a beteg gyógyul meg hamarabb, akit olyannyira tutujgatnak álkrokodilkönnyektől nedves szemmel, hogy maga is beleéli magát saját nyomorúságába, vagy inkább az, akit abban segítenek, hogy önerőből talpra tudjon állni? A cigány kisebbségtudat fenntartása és sulykolása intenzíven zajlik, gondosan elzárva a felemelkedés lehetőségét e félelmetes iramban sokasodó népcsoport elől. Vajon létezik ma Magyarországon egy titkos központi stratégia, amelynek egyetlen célja, hogy szociális karanténban tartsa a cigányságot?

A mindentudó (de legalábbis megmondó) sajtó lassan cigánybűnözéstől sújtott területté nyilvánítja hazánkat. Már a szóhasználaton is látszik: a mélyszegénység felszámolása helyett egy démonizált cigánykérdés van a politika és a hétköznapok napirendjén, amely már magában előre vetíti a következményt. Ráadásul, egyfajta intellektuális pozitív diszkriminációként bekerült a politikai korrektség fogalomtárába a „roma” kifejezés, ami azért is külön érdekes, mert romani nyelven ez a szó annyit tesz: ember. Mintha holnaptól minden franciát l’homme-nak hívnánk, vagy az angol nőket minden nyelven woman-eknek. A szándék persze méltányolható, de félresikerült: vajon nem épp egy „roma kisebbségtudat” kialakulásához és megerősítéséhez járul hozzá, hogy a cigány megnevezés mára gyakorlatilag tabuvá, rosszabb esetben szitokszóvá avanzsált a köztudatban?

A félelem, hogy egyes sportágakban már csak a koksz márkájában és a beszedett adagban van igazi vetélkedés, valós. A doppingszerek használatát minden világfórumon, egyeztetésen és szivarfüstös kávészünetben elítélték már - sőt, a pekingi olimpia közeledtével egyre szigorúbban büntetik -, mégis egyre újabb esetek látnak napvilágot. Vajon csak a szerencsén múlik, hogy ki bukik le a csalók közül, és ki ússza meg az ellenőrzést? Már négy évvel ezelőtt, az athéni játékok alatt felröppent a gyanú, hogy a nemzetközi doppingellenes ügynökség (WADA) nem találomra pisilteti az olimpikonokat, hanem konkrét fülesek alapján indítja meg vizsgálódásait.

Mi magyarok egyszer már megittuk a levét egy feljelentésnek: 2004-ben az athéni olimpián azután szállt rá a WADA fair-play kommandója az aranyérmes Annus Adriánra és Fazekas Róbertre, miután egy rejtélyes névtelen levél felhívta a figyelmüket a hazánk atlétikai szövetségénél állítólag létező, központilag irányított doppingolásra. Az eredmény: mínusz két magyar elsőség. Vajon ki dobta fel Annusékat? Négy évvel az események után nem érdemes újra belemenni a találgatásokba, de nagyon valószínű, hogy a besúgó belülről ismerte a hazai atlétikai viszonyokat.

Már negyedik éve nincs víz a városligeti tóban, ezért nem is biztos, hogy még nevezhető tónak. Inkább már csak városligeti betonteknőnek lehetne hívni, ha egy élelmes vállalkozó nem alapított/telepített volna bele egy meglehetősen életidegen ispotályt. Ennek végiggondolása nyomán vált nyilvánvalóvá a top secret tény, hogy a fővárosban él egy szellemi gigász, akinek ötlete nyomán mindez létrejött.