Nem sokkal az olimpiai láng eloltása után sok kicsi kínai megtámadja Taiwant és Tibetet. Egyre több gyanús jel utal ugyanis arra, hogy a pekingi kormány már nem csak Mao Ce-tung reinkarnációját, hanem a megfelelő casus bellit is keresi. Mindez lehet a játékok idején elkövetett terrorcsapás, vagy súlyos utcai zavargásba torkolló Kína-ellenes tűntetés, amelyhez képest a hazai buziverések napközis kakaódélutánnak tűnnek majd. A bűnbak megnevezése ezután már lényegében csak technikai kérdés, és amíg a világ közvéleménye a tragédia okozta sokk hatására bambán néz ki a fejéből, a kínai hadigépezet beindul, és mire feleszmélnénk, már be is végzi a munkát.

Taiwan függetlensége és Tibet irigylésre méltó népszerűsége (mi magyarok vajon miért nem tudunk ilyet?) egyaránt régóta szúrja Peking szemét, így egyenlőre nem tudni, hogy a kínai vezetés melyikükre próbálja majd ráfogni a terrorcselekményt. Természetesen nem szeretnénk azt feltételezni, hogy a világ legnépesebb országának nagybecsű vezetői maguk is munkálkodnának egy kellő nemzetközi visszhangot kiváltó tragédia megszervezésén, egy azonban szinte biztos: ha a nyomozás merő véletlenségből taiwani, netán tibeti szálat vél felfedezni az eset mögött, Kínát nem elégíti majd ki a sportpályán aratott siker.    

Az Interpol és a NOB már tudja?

Vajon aggodalomra ad okot, hogy az Interpol főtitkára reális lehetőségnek tarja, hogy az olimpia terroristák célpontjává válik? Robert Noble szóvivő szerint a közelmúlt Tibettel kapcsolatos tiltakozó akciói jelentősen növelték a pekingi játékok biztonsági kockázatát. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig bejelentette: felkészült arra, hogy tragédiába torkollhatnak az olimpiai láng útját megzavaró tüntetések, valamint az olimpia során is bekövetkezhet a katasztrófa. Állítják, hogy ezek csak vészforgatókönyvek, és senki sem kívánja a bajt. Vajon csak jósolós tippmixet játszik a két szervezet, vagy már tudják, hogy mikor nem szabad „azon a bizonyos utcán” sétálgatni Pekingben a játékok idején? 

„Made in China? Le vele!”

A legutóbbi Kína elleni demonstrációk különösen sokat ártottak Pekingnek, ráadásul, hogy adjunk egy pofont az egyetemes világbéke híveinek is, gyakran nem is a Tibettel való szolidaritás, hanem inkább a "Made in China" árudömping elleni félelem szüli a tiltakozásokat és a kínai termékek egyre terjedő bojkottját. Egy megfelelő köntösbe bújtatott, akár áldozatokat is követelő merénylet azonban könnyen újra Kína mellé állíthatja a világ fogyasztóinak szimpátiáját, akik között mára trendi lett az emberi jogokat folyamatosan megsértő ázsiai ország szapulása.

Pekingi kacsa

Lehetséges, hogy az ismeretlen összeesküvők valóban beszabadultak a rendszerbe, és szándékosan hagynak kiskapukat egy esetleges terrorcselekmény elősegítésére? Ha bekövetkezik a tragédia, vajon olyan töketlen lesz a kínai vezetés, hogy elmulasztja kihasználni a soha vissza nem térő történelmi alkalmat, hogy leszámoljon két ősi riválisával? Egy biztos: ha robban a bomba, és a káosztól sújtott vidéken leülepszik a por, hamar kiderül, elszabadul-e a félelmetes kínai sárkány, vagy a menü csak egy bánatos pekingi kacsa. Addig is tartsuk szárazon a puskaport, és ég óvjon mindnyájunkat a sárgaláztól!

Tovább folyik a biciklisták elleni összeesküvés: a közlekedési minisztérium megszüntette a kerékpáros-ügyi miniszteri biztos posztját, akit szakértőként akar tovább alkalmazni. A területnek így jelenleg nincs gazdája. Mint arról korábbi írásunkban beszámoltunk, a jegybevételtől eleső BKV-nak, és a parkoló-társaságoknak is szúrja a szemét a bicikliutak építése, és egyáltalán a kerékpáros kultúra fejlesztése. A törvényhozás pedig csak asszisztál a semmittevéshez (vagy inkább bojkottálja a kérdést?). Még a 2013-ig szóló, a bringázás kultúráját népszerűsítő minisztériumi program leglényegesebb elemeit még sem valósították meg.

A bejelentésre azonnal felhördültek a kerékpárosok: hét civil szervezet nyílt levélben fordult Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszterhez, de hogy mi lesz a biciklisek ügyével, egyenlőre nem tudni. Túlzottan optimisták mindenesetre nemigen lehetünk. A 2005-ben kinevezett miniszteri biztos töbnyire szimbolikus jelentőségű részsikereket ért el az oktatás, a kerékpározás népszerűsítése, és a jogi szabályozás megváltoztatása területén. De legalább elért. Megszületett továbbá a Kerékpáros Magyarország-program, amely 2013-ig több fontos változtatást irányzott elő. Ezeknek az elképzeléseknek vajon most mi lesz a sorsuk?

A 2008-ra vonatkozó legfontosabb terv nem más, mint egy országos kerékpáros adatbázis létrehozása, amely minden hazai bicikliutat tartalmazna, és többek között lehetővé tenné a kerékpárosok, illetve bárki számára, hogy jelenthessék, ha valamelyik út sérült, vagy rossz minőségű. A KRESZ módosítása is a programpontok között szerepelt. Lehetett ennek tartalmával egyet érteni, vagy egyet nem érteni, de eddig legalább szó volt a témáról, és kis jóindulattal akár azt is elmondhattuk, hogy értelmes vita folyt a kormányzati szereplők és a kerékpárosok között. A kérdést azonban most úgy tűnik, a fejesek az asztal alá söpörték.

Vajon miért, és miért most került süllyesztőbe a biciklisták ügye (akiknek a száma egyre növekszik), ha már idáig sikerült nem csekély erőbefektetéssel eljutni? Arra játszanak talán a politikusok, hogy a nyári uborkaszezonban kevésbé figyelnek az emberek a közéleti eseményekre? Vagy talán minden a régi, és csak adminisztratív átszervezésről van szó, semmi többről? Mi áll az érthetetlen lépés hátterében? A parkolási társaságok keze vajon már el is ért a Miniszterelnöki Hivatalba?

Gyurcsány Ferenc szerint a Fidesz múlt heti adócsökkentési javaslatai csődbe vihetik az országot. Navracsics Tibor szerint a miniszterelnök nem akarja megvédeni az embereket az energia- és élelmiszerárak növekedésétől. Balhorog, jobbegyenes, pengeváltás: vajon valamelyikük zsebében tényleg ott lapul a bölcsek köve? Az alábbiakban Feri és Tibi kapcsolatát vesszük górcső alá, felelevenítve néhány közös pillanatukat is, hogy a Kedves Olvasó eldönthesse, van-e érdemi hatása hazánk életére az első vonalban lévő politikusok kakaskodásának, vagy összeesküvés bújik meg a háttérben, és amit a sajtóban látunk nem más, mint egy szépen berendezett kirakat. Lássuk hát a két főszereplőt! 

Parlamenti adok-kapok

A miniszterelnök és Navracsics egyik legismertebb ütközete 2007 márciusában zajlott a parlamenti ülésteremben. A Fidesz szerint Gyurcsány a brit The Times c. lapnak nyilatkozva leantiszemitázta a jobboldalt. Már repült is Tibi a Tisztelt Házba, ahol személyesen kérte Ferit, hogy legyen bátor, és ha antiszemitának tartja őt, bólintson. A kormányfő ehelyett meredten nézte az ellenzéki frakcióvezetőt, de válaszában emlékeztetett arra, hogy 1992-ben a Fidesz is úgy gondolta, hogy az árpádsávos zászló antiszemita. A szóváltás durván elmérgesedett, és az ügy meglehetősen nagy port vert fel a médiában, de hogy jogosan-e, a két felszólalásról készült videóból Ön is eldöntheti.

A lazac és a sertéshús

A napokban robbant ki a legújabb balhé: csökkenthető-e negyedére az áfa és a jövedéki adó? Nagyon is! - hangoztatja a javaslattal előálló Fidesz. Gyurcsány számokkal érvel, és legutóbb egy matematikus segítségével elemezte, hogy a negyedére csökkentett áfa mellett az árakat négyszeresre kell növelni, vagy segélyeket és kedvezményeket kell megszűntetni. Navracsicsnak sem kellett több: a frakcióvetető szerint a kormány élelmiszerügyben nem tud különbséget tenni a lazac és a sertéshús között, hiszen pártja nem az összes termék áfáját akarja leszállítani. Azt is mondta, hogy a miniszterelnök úgy cseréli politikai álláspontját, mint más az ingét. Pofon itt, füles ott. De vajon mit hoz a jövő? 

Feri ♥ Tibi?

Az élet szar, de legalább jó a grafikája! - szól az ismert poén. Így van ez a politikában is, ahol a helyzet is szar, ráadásul nagy lé a tét. A puszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivők mellett néha a vezetőknek is meg kell vívniuk virtuális háborújukat a kamerák előtt, hogy a nép számára hihetőbb legyen, hogy nem a háttérben dől el minden, és hogy négyévente ők döntenek. 2006 óta hozzászokhattunk Feri és Tibi, e két előretolt kommunikációs helyőrség viaskodásához, és igazán nem úgy tűnik, mintha közelednének egymáshoz az álláspontok, összeülne a békéltető testület, és belátható időn belül véget érne a nyilatkozós pszicho-terrorizmus. Köztudott ugyanis, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A perlekedés ráadásul csak erősíti a hosszan tartó kapcsolatokat, és nincs édesebb a kibékülésnél. Gyurcsány Ferenc és Navracsics Tibor esetében még az is lehet, hogy úgy kell fogalmaznunk: szép kezdet.

Melyikük hát a showman, és melyikük az ország sorsáért felelősséget vállaló államférfi? Mindkettőjük? Egyikük sem? Döntse el Ön! 
 

A digitálisan manipulált fényképekről és videókról szóló tegnapi írásunk a vártnál is több olvasónk fantáziáját indította be. Szerkesztőségünk LeBro fotósorozatát ítélte a legkreatívabb és leghumorosabb anyagnak, amelyet most Ön is megtekinthet! A saját készítésű hamisítatlan bizonyítékokból megtudhatjuk: a "maszkos férfi" mindenütt jelen van, csak ki kell nyitnunk a szemünket! Köszönjük LeBro, és szívből gratulálunk a konspiratív hozzáálláshoz!  

Elég néhány maszkos tüntetőt és rohamrendőrt varázsolni a fényképekre, és a háborúellenes tiltakozásra máris úgy emlékezünk, mintha utcai zavargás lett volna? Kutatók szerint a digitálisan retusált fotókkal és manipulált videókkal akár az agyunkba is bele lehet piszkálni: néhány apróbb módosítás segítségével gyökeresen megváltozhat a véleményünk egy fényképekkel elmesélt, vagy televízióban látott  eseményről.  De hogyan is védekezhetnénk ez ellen? Fenntartással, és még több fenntartással!

Photoshoppal mindent lehet?

2003-ban komoly botrányt okozott, amikor Brian Walski, a Los Angeles Times fotóriporterének egyik képéről kiderült, hogy hamisítvány. Az iraki menekülőkre üvöltő brit katonát ábrázoló fotó a felső két felvételből lett összevágva. A retusált fényképek hatását egy közelmúltbéli kutatás során megvizsgálták 299 emberen, akik 18 és 84 év közöttiek voltak. Minden tesztalanynak valódi és retusált fényképeket is mutattak. Amikor az eseményeket a képek alapján kommentálni kellett, a manipulált fotókat megtekintők eltérően idézték föl a történteket: sokkal több fizikai erőszakra és károkozásra emlékeztek. Ennek fényében ki tudja, hogy mikor és mivel vertek eddig át bennünket, kiváltképp olyan távoli eseményekről készült retusált fényképekkel, amelyek valóságtartamát esélyünk sincs ellenőrizni. És ennél még sokkal durvább esetek is lehetnek. Gondoljuk csak el, milyen könnyű dolga van így annak a kormánynak, amely meg szeretné győzni az otthoni közvéleményt mondjuk egy katonai beavatkozás helysségéről, vagy a fegyvergyártásra szánt állami kiadások növeléséről!   

A sztálini propaganda

A sztálini Szovjetunióban mindennaposak voltak a meghamisított képek, hogy kitöröljék a riválisok, vagy a régi, kegyvesztett káderek arcvonásait. Még az a híres fotó is retusált volt, amelyen a szovjet hadsereg katonája 1945 áprilisában zászlót tűz ki a berlini Reichstagra, hogy azon jól látható legyen a sarló és a kalapács. Érdekesség, hogy a fotót utólag, beállított pózban készítették el jóval a zászló első kitűzése után, és a szovjet katona karján eredetileg látható több lopott karórát is kikozmetikázták.

Bánó András és a kazettahamisítási-ügy

A hamisítás egyik magyarországi iskolapéldája egy tévés eset. Bánó András, mint az Esti Egyenleg c. műsor szerkesztője, 1992-ben rosszarcú bőrfejűeket mutató vágóképeket illesztett/rakatott be a Göncz Árpádot október 23-i beszédekor kifütyülő tömegről készült felvételbe. Az adásban így úgy tűnt, mintha csak egy szélsőséges kisebbség fütyülné ki Árpi bácsit, nem pedig maga a tömeg. A vágószobában azonban hamar lelepleződött a turpisság, és kiderült, hogy a vágatlan „muster” két felvétel keveréke. A köztelevízió akkori vezetője, Náhlik Gábor azonnal kirúgta az azóta a médiaszakmában „kazettahamisítóként” emlegetett Bánót az MTV-ből. 

Hungaricum napjainkból?
 
Kedves Olvasó, most Önön a sor, hogy megmondja, mit gondol erről a fotóról, amely a tavalyi botrányos melegfelvonuláson készült! Vajon valóban ott volt ez a maszkos férfi, vagy csak a balhéhatás fokozására került rá a fényképre, sok kis szorgos kéz munkájának köszönhetően? Vajon az idei fotókon is feltűnik majd? Könnyen lehet, hogy ezt még ő maga sem tudhatja... Addig is, ha úgy érzi tudomása van trükkös fotóról, manipuláló videóról, vagy épp Ön készített ilyet, küldje el nekünk!